calacitra

Miközben néztem a Khiladi 786 első dalbetét promóját azon gondolkodtam (ez már régen rossz amúgy), hogy jajdejó film is lehetne ez, ha nem lett volna előtte egy Rowdy Rathore az évben, meg ha nem lenne utána egy Dabangg 2. Akkor talán lenne is esélye még (nálam, BO ügyben), így azonban - pláne ezzel a Balma song-gal, ha már itt tartunk - konkrétan semmi. Persze azért biztosan sokan elpályáznak rá majd odaki', mert a franchise a franchise az franchise, megértem. A trailer rendben is volt, ez nekem már kevésbé. Félúton cancel is lett a vége. Talán majd a filmben. A zenefelelős egyébként ne kérdezzétek, hármat találhattok, Himesh na.    

DIÁESZIÓ 

Van remény. Meg van második esély is. Létezik. Persze nem szabad hinni az első megérzésnek fülnek, az kell hozzá. Jelentem itt személyre szabottan megvolt. Based on true story. 

A Vishal-Shekhar nevével fémjelzett SOTY korongot ugyanis a megjelenést követően leátlagoztam vagy még ennél is csúnyábbat mondtam rá. Most meg eljött az boom pillanat, amikor az arcom nem hitt a fülének.

Miközben azért teszem hozzá arról sincs szó, hogy páli fordulatot vettem volna és hirtelen a SOTY lenne az etalon most. Nem, nem. Egyszerűen csak a dalbetétek annyi pluszt adtak hozzá a zenéhez, hogy elhiszem, tudom, jó lett ez a fene is vigye el. A VS meg nem szarta el, csak majdnem.

A SOTY korong ergó megcsinálta azt, ami bwban keveseknek jön össze (meg amiről konstans pofázok). Hogy sokadik hallgatásra a dalbetétek nagy segítségével szerethetőek lesznek, helyet kérnek a zenelejátszókba, és ott ragadnak, dallamtapadnak.

Amúgy komolyan mondom öt bw filmre jut egy ilyen second chance story, mint ez. Ami aztán oda is vezet, hogy a filmet se lehet már kihagyni utána, belőle. 

Amióta hallgatom leadtam már öt évet. Jó fasza mashup, Kiran Kamath keze is benne van ofkorz. Kitkat. Mennék rá danszolni diszkó. Iszkoljatok ide és oda. 

Front van, vagy nem tudom mi, mert egymás után jönnek a hatalmas csalódást keltő dalbetét promók. Na tessék itt van megint egy, ez is pl. mi? A Salim - Sulaiman meg komolyan hova tette az eszét, amikor elvállalta, hogy Prakash Jha Chakravyuh mozijához zenét kreál. Olyanhoz, amihez lehetetlenség, a küldetés teljesíthetetlen, egyenlő a halállal. Mert mondottam volt, kevés vagy mint jó zene egy Prakash Jha filmben. Flop hát. Nem teszik ki az ablakba.

Ha egyszer egy üzlet beindul. Akarom mondani egy rossz üzlet. Mert Amit Trivedi érezhetően, hallhatóan az év második felére visszaesett picit-nagyon. Az nem, az nem lehet igaz! De sajnos igen! És ha most nem hinnél nekem, akkor a Luv Shuv Tey Chicken Khurana filmzene korongját (annak egyik dala) hozom fel neked, mint legújabb ékes bizonyítékot. A legújabbat, mert nekem az Aiyyaa is felejtős lett közben. Jóllehet megteheti, mert eddig azért sok szépet és jót köszönhetünk neki, olyat mint az EMAET, Ishaqzaade, English Vinglish filmzenéit, vagy éppen a Coke Studio zenemutatványait. Szóval elnézhetjük ezt itt, el is nézzük.     

Amikor Emraan Hashmi odáig jut, hogy fegyvert ragad. Kábé ennyiben ki is merül az izgalom meg az élményforrás. A még nagyobb baj azonban az, hogy ez is pont a két perc végén található. Addig meg van a nagy semmi. Vagyis ez nem igaz, mert persze a zene szól és szól, o re khuda o re khuda. 

Verdikt, mert inkább nem ragozom tovább. Elég gazdaságos és unalmas lett.