calacitra

Te tudsz ütemre fütyülni? 

Az az igazság, hogy dal részével nem is vagyok igazán megelégedve, de a koreo, a háttér, a tánc, a desi/punjabi hangulat kárpótolnak érte. Ezért van helye itt és most. Meg mert hétvége, nem rövid, hosszú, amihez ez pont jó kezdés tetszik lenni. 

King of romance is back. Miközben meg Srk nyilatkozta, hogy nem szívesen csinál romantikus mozikat, csak Chopra miatt most is. 

Aha. De jó lenne, ha én nekem is ilyen jól menne az, amit nem igazán szeretek. 

A zene persze olyan, amilyen pár napja volt. A lényeg itt inkább a a hogyan készülten van, azért érdemes. Meg azért, hogy választ kapjunk arra a kérdésre: most akkor van chemistry Kat' és Srk között vagy nincs?  

Ram Sampathból nem lett AR Rahman, ahogy azt előre gondoltuk. Mert a tegnap megjelent, általa megkomponált Talaash soundtrack telis tele van hangulatosabbnál érdekesebb (azért nem tökéletes) zeneanyagokkal. Mint amilyen ez. Vagy ott van a Laakh Duniya Kahe, az is mekkora. 

A Jee Le Zaarat Vishal Dadlani dalolássza, és az a legjobb benne, hogy miközbe hallgatjuk simán el tudjuk képzelni a trailer után, a sztori ismeretében a film egy adott pontján megszólaltatva. És azt hiszem ez mindent elmond tóla, nem is kell ennél több.

Aamir Khan amúgy meg a Delhi Belly és a Satyamev Jayatet követően most harmadszorra "dolgozik össze" Rammal. Jól is teszi. Ilyen egy flottul sallangmentesen működő gyümölcsöző kapcsolat, ami még na sokra hivatott.

Jajde nagyon várjuk már azokat a dalbetéteket.            

Azt írják, ez Kareena Kapoor wedding giftje. Hááát, nem hiszem, vagy ha igen, akkor még a pénz is jobb lett volna. Hogy miért mondom? Eddig a pillanatig ugyanis többen vannak azok, akiknek nem tetszett, mint akiknek igen. A számokból legalábbis ezt lehet kiolvasni. Ami teszem hozzá azért sem mérvadó már, mert lehet a sok Srk, Salman satöbbi fan csinálja a hecket direkt, persze azt is meg lehet érti, akinek nem jön be.

Itt, nekünk inkább vegyes ízű a fagyi. Nem keserű, nem is édes. A zenefelelős Ram Sampath azért nem okoz csalódást, tőle ez simán elvárható. Az, hogy ilyet kreál. Valami mást, különlegeset, nem feltétlenül rosszat, jót, és bw egytucatot. De ettől még messze nem jó. Félő is, hogy belőle lehet az új AR Rahman, hiszen mégis az év legjobban várt filmjéhez készítette el a zenedarabokat, ami under pressure effektus. Jóllehet nem akkora név, hogy tényleg számolni kelljen vele, instant klasszikusokat várni a szobájából. Maradok semleges, tartozkodom, befizetek egy második hallgatásra.

Az azonban száz, hogy a betétnek simán kijár a piros pötty, ha a daltól eltekintek.          

Anushka Sharma túladagolásom van. Hiszen végre ő is helyet kapott a JTHJ dalbetét promóiban, szám szerint a harmadikban. Nem is kell mást keresni, nem is lehet nem észrevenni. Ez ő róla szól. Meg az örömről, a boldogságról. Az egésznek van is egy pozítiv üzenete, ami szép és jó, és dal is a jobbak közé tartozik az AR Rahman albumon, mégis csalódás úgy egészbe. Nem működik valahogy.

Jöjjön már az a Heer. Ő az utolsó reményem. Mert eddig semmi epik, de még élményérzéet sincs. Hiányzik belőle a plusz. A zene sincs rendben, és azt kell mondjam, hogy bármennyire Chopra, nem az. Kövezzetek.