calacitra

Ez így is van rendjén. Egy bw szokatlan című és castingú filmhez (mint amilyen a Luv Shuv Tey Chicken Khurana) pontosan valami ilyen hasonló zene legózik, nem más. Ami ennyire vicces, punjabi song, és nem utolsó sorban Amit Trivedis. A rap rész különösen adja, azt Yo Yo Honey Singh szolgáltatja, aki egyébként eléggé felkaptak most bwban. De nem is baj, mert megérdemli.

Őt [dal] még mindig, de nem annyira mint akkor.

Hiszen emlékeztek jól, egy hónapja még azt mondtam róla milyen szuper. És tényleg az, de a SOTY albumon azóta lett másik kedvenc, kedvencebb ennél, igen az Ishq Wala Love személyében. Na így pedig már az sem igaz, hogy egyslágeres lenne Vishal Shekharek legújabb korongja. Csalódásnak csalódás persze, de az első fülkontakt után a hozzájuk tartozó betétek, betétpromók megjelenésével egyre inkább feltornázták magukat a lejátszási összkreditek sorának elejére. Ami szép és váratlan is.    

De nem minden a pro. Mert a videó talán, sőt biztos nem lett akkora bumm. Oké, egy Sana Saeed (KKHH anjali kislánya) befigyel 1:30-nál, és azért a női olvasók sem járnak rosszul a férfi főszereplőkkel, viszont ez nem elég. Habár nem is kevés, hiszen én teamtag vagyok, maradtam, még mindig nézném.      

A KLPD legújabb dalbetét promója kristálytiszta bw. Nem más, hanem pont ilyen meg olyan, amiért szeretjük. Miközbe, csak jelzem: nem is elitdal. Messze van a legjobb zenék táborától. És hallod még így is megadja az este ütemét. 

Ez nem. De majdnem.

Mint azt tudjuk, a Yash Chopra rendezte JTHJ-hoz a többek között oszkár és filmfare-díjas AR Rahman készítette el a filmzenéket. Magyarán megvolt a léc, a mérce, hogy mennyinek kell lenni az annyinak majd. Hát, izé, jelentem első fülre nem lett annyi. De azért közel állt hozzá. 

Lehet szeretni is meg nem is. Annyira azért nem tapad, ebben egyetérhetünk. Nem vonz magához, hogy hallani akarod újra és újra, viszont friss, kellemes, és Chopra szerint ez a soul of the film. Nem utolsó sorban Rabbi Shergill hangja is valami más, a mikakhoz, mohitokhoz képest már, amiket agyonhasználnak és hallgatunk. 

Viszont. Viszont ettől még nem lesz kurvajó. Nem is az, sajnos. De legalább öröm, hogy Kat és Srk első találkozását már most megláthattuk.  

Verdikt. Igazából csalódás. 

Most már egészen biztos, hogy be lettem oltva erre az évre Himesh Reshammiya zenék ellen. Mert ezen is azt érzem igen desi, igen ezt csak szeretni lehet, aztán meg nem, mégse kell. Van egyszerűen más, vagy hát na: van jobb ennél, ha tinglitangli kell made in bw in 2012.

Aztán persze lehet az a gond, hogy maga a film sem vonz magához. Így pedig a zenének is nehéz a szívhez közel jutnia. Bár ez inkább kifogás, meg bizonyítvány - megmagyarázos, mert  a kettő nem mindig függ egymástól. Attól, hogy az egyik kurvajó, a másiknak nem feltétlenül kell annak lennie, ha úgy sikerül, hogy nem sikerül. Persze van winwin, amikor mindketten külön és együtt is nagy egészek. 

De túlragoztam, ez most nem/se tetszik.