calacitra

Lehet nem szeretni bw-ot, hogy mivé fajul, változik át az évek alatt. Lehet nem szeretni a Meet Bros Anjjant, hogy 10 éves fejjel írja a dalait. Meg lehet nem szeretni Sunny Leonet, a múltja és jelene, ergó felnőtt filmes, pornó karrierje miatt és hogy annyira helyet követel magának (követelnek neki) a kortárs indiai filmművészetben.

De mégis a Pink Lipset ezzel együtt hatványozottan csak és csakis határozottan szeretni lehet. Avagy ilyen az, amikor minden valami ellen szól, még a csillagok együtt állása is, aztán bekopogtat, és te meg csak dőlsz hátra, majdnem hanyatt esett el tőle.

Persze az igazság az, hogy 

 A BABY DOLL JOBB ENNÉL. SOKKAL. 

És ezt most a zenére, meg a dalbetétre is értem együtt. Miközben ez item song-ish, az meg nem. De hát minőségbeli különbség is van. A Pink lips számomra talán a látottakban marad el sokkal a korábbitól. Mert a dal még csak-csak partyban van a Baby Dollal, viszont a szemünket most nem lehet rabul ejteni Sunnyval. Nyilván az ő jelenléte (nemtánctudása) sokat dob, és próbálják rátenni a terhet meg elvitetni vele a showt, eltűntetni a betét gyengeségeit. Fókuszálni rá amennyit csak kibír a játékidő.

A hiba viszont nem az Ön készülékében van. Mert a koreográfiát soha nem látott koreográfia hazavágja az élményt, amihez Sunny is partner sajnos. És hát a környezet sem tesz ki magáért. Miközbe sanszos, hogy nem egykét rúpiába került az alízcsodaországos témázás és hasonlók. Csak hát Sunny fizuja elvitte az ötleteket, a királyabb megvalósítást a készítők kezei közül. Így lett aztán a Pink Lips. Olyan és amilyen. A maga módján még élvezhető, de akinek nincs ínyére, azzal sem lehet nem egyetérteni.

És persze lehet ez túlmagyarázása, túlkritiziálása a dalnak, amit talán nem is kéne ennyire komolyan venni, de hát van előttünk példa, hogy lehet ezt úgy is, jobban csinálni. De a szemorgazmus az azért még van, és nem kell letagadni, vagy csúnya szemekkel nézni rá (ahogy ott teszik sokan), mert nem az a megszokott unalmas tételezéssel jöttek most made in India és bw.  

Pink lips dal > Pink lips dalbetét

Mondjátok, és igazatok van, lehet, mert túl sokat foglalkozunk már ezekkel a félrement Humpty Sharma Ki Dulhania dalokkal, előzetesekkel, vagy többet, mint amennyit megérdemelnének alapból. A Sachin-Jigar betlit nincs is mivel, miért kimagyarázni, ez most teljesen súlytalan, erőtlen, és sótlan lett tőlük. A D Se Dance áhózásán kívül sincs semmi sem, ami megrengetné a földet, a bw zenei ízlésvilágot, meg a miénket. Igazándiból mehet a levesbe. Miközben nem tettünk a film megtekintéséről sem. Habár moziban szkippelném #onlydvd.   

A Kick filmzenéje kimaxolta a bw uborkaszezont. Ma már minden riksában arról megy a rizsa, hogy van ez az új dal, aminek angol a címe, meg az MBA szerezte. És amiben nem mellesleg a sztár: Salman Khan

 énekel. Mégegyszer mondom lassan és érthetően. Énekel. 

Na ez a Hangover.

Amit elsőre jómagam megbélyegeztem egy nem héthöznapi bw romantikus balladának. Miközben többszöri visszajátszás után be kellett látnom, hogy tévedtem. Hiszen minden modernsége ellenére, ennél indiaibb (megrajzolt, íves) nem is lehetne.

Sőt. Lelki szemeim meg füleim előtt már OSO emlékek cikáznak, vagy ez csak nekem üt be, és akarom érezni, úgy, mintha ez valami hasonló Main Aagar Kahoon-szerű epikus daldarab lenne most így 2014-ben...

Jóllehet hasonló magasságokig nem ér fel majd, és fogunk beszélni róla, tekinteni rá hosszú évek után, de azért az esélyt megteremtette magának, amivel most még rá is emelt, hiszen a dalhoz készült betét, klip sem az a fapados, és spar-budget kiadás, nézzük is. Nézzük. Vagy 6247x megnéztük már.

Nyilván, ahogy az sejthető volt, ezt a dalt nem Shreya Ghoshallal adják el. Hülyék lennének, ha mégis. Mikor - a pletykák szerint Sonu Nigam indokolt-indokolatlan(?) lecserelése után - Salman Khan úgy szállt be a bw-i zenebizniszbe, hogy azt senki nem látta előre jönni. Teljesen meggyőzően, igazi FŐNÖK-ként, és az új szerepkörében is atombiztosan megállva a helyét. Aki mást mond, az most tényleg a trollok zunigája.

A betét pedig? Frenetikus. Semmi extravaganza (hah), csak színpompával, letitsztult koreoval, és egy hihetetlenül meglepően vállalható és müködő kémiával operáló jodival az élen. Jacueline és Salman együtt piszok jól festenek. A fene se gondolta volna. De hát ez a meglepetések dala. Itt minden a helyén van.

Akarjuk is azt a másnapot. Évzenerelé kiakadva. ♫Hangover Teri Yadoon Ka, Hangover Teri Batoon Ka♫. 

Mindig túl sokat beszélek. Szóval most nem fogok. Nem is kell. Mert aki ezt olvassa a képet és a videót látva, az meg is érdemli. Hiszen na, ha nem tűnt volna fel:

  SHRADDHA KAPOOR A GQ JÚLIUSI CÍMLAPLÁNYA    

Mert talán nem nyilatkoztattam még ki, és kürtöltem világgá, meg adtam jól érthetően mindenki tudtára, hogy/de Homi Adajania új rendezését, a Finding Fanny Fernandest az év egyik legvártabb filmjeként tartom számon. Hiszen a Being Cyrus és a Cocktail c. alkotások készítője idén is a moziba tart. Arjun Kapoor, Deepika Padukone, Naseeruddin Shah, Dimple Kapadia és Pankaj Kapur kíséretében. A történet elvileg valami road trip lesz, de majd hamarosan kiderül mi, miért, kinek, hogyan, honnan, hova is pontosan. Mert jövő hét közepén előzetes. Omájgád. Addig meg egy kép Arjunról, hogy így fog kinézni.