calacitra

Meglepetés. Meglepetés ez olyan szempontból, hogy alig hiszed el azt, amit látsz. Vagy amit nem. Mert Ranbir Kapoor-féle filmelőzetes régen szaltózott ekkorát, mint amekkorát a Besharam.

Talán csak nem ehhez vagyunk, voltunk hozzászokva az utóbbi időben-időből. Biztos. Hisz mind a Barfi, mind a YJHD ebben toronymagasan uralkodó volt. Az ember nem tudta nem szeretni azokat (és utána se még végeredmény formájában). Szemben ezzel, amiben nehéz megtalálni azt, ami igazán ranbirkapoorossá teszi. Valahogy pont ez veszik ki belőle. Inkább vették. Mire is gondolok?

Ranbir lesz idén, 2013-ban a szegények Chulbul Pandeye. Már csak azért is találó és igaz eme megállapítás, hiszen az az Abhinav Kashyap rendezi a Besharamot, aki a Dabangg rendezője is volt egyben. És akarva-akaratlanul, ha nem tudom, hogy ő csinálta ezt, akkor is tudtam volna. De persze ez nem ok arra, hogy ennyire sótlan legyen. Lehet kövezni, de az jutott eszembe, hogy erre Ranbir nem áll készen. Ő nem Khan még. 

Persze az oldszkúlság, a Lalit zene, az intertextualitás megjelenése (DDLJ, Salman) vagy a család, ahogy Kapoorék rendőrt alakítanak, az vicces, és akad még szórakoztató pillanat is ebben a szűkhosszú 3 percben, de inkább unatkoztam rajta, mintsem szeretném újra magamnak látni azonnal. Ez most akkor a csalódás számlájára írjuk is hozzá, és imádkozzunk, hogy csak a trailervágók nem kapták meg időben a fizetésüket, azért lett ez ilyen gyenge.

Egyelőre emészteni kell. A dalbetétekkel még a maguk javára fordíthatják az eredményt, de teperés nélkül nehéz lesz. Ugyanis az emberek többsége (aki nem Ranbirfan), a többiek se tudják hova tenni ezt. Legutoljára ennyire a Talaash osztotta meg a népet (közel azonos like-unlike), ami végül azért csak behúzta, és maga mellé állította a nézőket. Kívánjuk hát ide is a legjobbakat, és reméljük lesz ez jobb is, sokkal jobb majd október elején a mozikban. Úgy legyen.       

A színész nagy álma teljesült akkor, amikor végre valahára találkozhatott a Dalai Lámával. Egy csomót beszélgettek, Arjun a végére pedig már teljesen lement alfába, átszellemült meg minden, mert ilyeneket mondott utána, hogy

"He told me that all my movies should have a message, which I feel is true for my last couple of releases.” 

Whatever. Kép is készült róluk. 

Ha Deepika nem vezette volna fel ennyire édesen itt (1:20), hogy ebből a fantasztikus riszpektrajini dalból videó is készült, akkor talán soha a büdös életbe nem vettem volna rá magam, hogy valaha is elé kerüljek, elém kerüljön, tehát megnézzem magamnak jól közelről, és még még közelebbről. Elmondtam, hogy mennyire nem adja magát ez a dal, nem is értem miért készülhetett el egyáltalán. Miért pont most? Miért pont a Chennai Expressbe? És akkor miért nincs YOYO Honey a videóban? Vagy feltűnik és én nem vesttem észre. Pedig figyeltem nagyon, megnéztem kétszer is, hogy majd magával ragad a lungidancelungidancelungidance gépszíj, de nem kapott el. Miközben a videóval semmi bajom nincs, vagy van, de pl Srk olyan jól néz ki benne, mintha leadott volna egykét évet. Deepika meg gyönyörű mint mindig, bár az arcán azt is látni, hogy ő se érti, mi a fenét keres itt. Remélem legalább sikeres lesz, hogy engem meghazudtoljon, bemutasson nekem. Örülnék neki ha így is lenne majd, de attól még ezt nem fogom szeretni, nem vagyunk egy súlycsoportban. Mert én a jó a bw dalokat szeretem. Ő meg...

ooOOOO. Vagy inkább aj. Kezd kicsúszni a terveim közül a kötelező megtekintése. Már ha így folytatja, ilyen poszterekkel, meg olyan dalokkal, amik egy rúpiát nem érnek, nem hogy többet.

Amihez még videó és még több kép is társul, ha úgy szeretnétek. Amúgy pedig csak annyi a történet hozzá, hogy Shah Rukh Khan legújabb filmjét, a Chennai Expresst promozza szét-agyon sokadmagával Indiában, de mindenhol, ahol csak lehet, élnek és mozognak. Az emberek pedig minden rúpiát megadnak azért, hogy csak egy másodpercre is láthassák B-Town és a romantikus filmek királyát. Aki ezt nem rest megköszönni és meghálálni, ahogy csak tudja. Most éppen így. Epik fiúk-lányok.