calacitra

Még a végén kötelező képkockalátnivaló lesz ez a Shuddh Desi Romance. Pedig ki hitte volna azok után, amit az a trailer nyújtott? De most mégis azt érzem, mintha maga mellé állítani és győzködne arról, hogy ezt nem szabad kihagyni, jó lesz majd. És ezt nem is más, mint a delbtetétei mondatják ki velem, amik szuperül szuperálnak.

Amik mind látványban (1:28) igen erősek, valahol pl. vissza is köszön a BBB érzés, nem véletlenül, hiszen a rendező ugyanaz. Míg Jaipur és Rajasthan szép helyszínek, meg tetszik az is, hogy ennyire desi az egész.

De másrészt mind dalügyileg is nagyon rendben vannak. Itt és ezt a Sachin-Jigarnak köszönhetően elsősorban, akik a Tere Mere...-t követően sem estek túlzásokba, és azt az egyszerű, fűszeres, hazai ízeket csomagolják be újra és adják neked a fülbe, amit nehéz is, lehetetlen visszautasítani. Made in India 100% meg bio meg natúr, de azért ilyet se hallani sűrűn mostanában bwból. Catchy.  

A színésznő nem adja olcsón a bőrét. Még a férfiakkal is megküzd, ha kell.

Beszámoltunk róla már korábban, hogy sok év után tér vissza a mozivásznakra (az idén, jövőre?) Madhuri. Aki végül is a Gulab Gangra mondott igent. Az biztos, hogy sok felkérést kaphatott az Aaja Nachle óta, de csak most érezte úgy, hogy megtalálta őt egy szerep, egy történet, ami tetszik neki és érdemes is lenne belevágnia. Ez lenne a már említett Sampat Pal Devi karaktere, akit kimondva-kimondatlanul alakítana itt, Anubhav Sinha filmjében Madhuri.

Olyan ez nekem, mint Sridevi káming bekje tavaly az English Vinglishben. És mivel az nagyon jól sült el (tőle picit idegenebb szerepben, ahogy erre is igaz), lehet rá számítani, hogy Madhuri is jól veszi ezzel az akadályt. Gondolom nem akármire szignozta alá nevét, tudta, hogy mire vállalkozik. Az igazság az, hogy nagy csalódás lenne tőle, ha végül nem jön össze sehogy a Gulab Gang. Jelen pillanatban ezt el se tudom képzelni.   

Még ütős képek itt.     

Ranbir Kapoor újratöltve. Miután tegnap kis túlzással lehordtuk a sárga földig idei második és egyben utolsó filmjének előzetesét (lásd Besharam), azután látott napvilágot ez a poszter, ami kicsit visszahozott abból, amit tegnap a trailer elvett tőlünk. Abból a bizonyos Ranbirhoz vetett hitünkből, hogy belőle is egyszer nagy sztár lesz, akárki meglássa.

És aki azért megtanult közbe-közbe filmeket választani, jókat, amikben kijön az, hogy mire is képes, és többre, mint hinnénk. Legutóbb ilyen téren belenyúlt a tutiba, hiszen a Barfiban, és a Rockstarban is teljesen új oldaláról láthattuk és mutatkozott be, neki is gondolom felüdülés volt ezeket a karaktereket hozni.  

A Roy első blikkre pedig olyannak tűnik, amiben egyelőre szívesen, szívesebben néznénk is most, mint pl. a Besharamban. Írtunk róla korábban már, de az nekem is új, vagy lehet elfelejtettem, hogy Arjun Rampal is tagja lesz ennek, Vikram Singh filmjének. Amit jövőre, jövő nyáron mutatnának be a tervek szerint és Londonban, Vietnámban, meg Mumbaiban forgatnák. 

Új hónap, új fordulatok. Words may lie...

Nem galamblelkűeknek való vidék lesz Ahishor Solomon első rendezése, a John Day. Amiben Randeep 'Javier Bardem' Hooda hidegvérű bérgyilkosként teszi a feladatát, amíg egy Naseeruddin Shah fejébe nem veszi, hogy most már ebből aztán elég legyen, és ami sok az sok (egy kislány élete nem játék). Megy és jól móresre tanítja őt (is).

Nagyon sötét (dark), komor egyelőre. Mintha csak egy horror filmben lennénk. De inkább revengeszagú az egész, amolyan bosszúthriller, amiért szeptember 13-án érdemes is lenne mozijegyet váltani. A két színész korábban már szerepelt együtt, de ez most annál kivételesebb alkalom.

Shah jó mint mindig, viszont Hooda is felnőtt, befutott azóta. Mondhatni a jelen és a jövő, a jó és a rossz harcát láthatjuk majd itt. Mialatt egy jó nagy adag drámát, izgalmat, és persze akciót is vele, velük együtt.

Vélemény? Hát az ilyen filmekre mindig vevő vagyok. Az meg plusz öröm, hogy bwból kapjuk meg. És bár nézőcsalógató, de annyira nem, hogy ez majd sikeres is legyen. Must-see.

Ez a film még mindig olyan jól néz ki, mint első blikkre. És most még dal is akad hozzá, egyenesen Shantanu Moitratól. Hogy kitől?

Na igen, ő róla is keveset beszélünk, pedig ugyanolyan zenei rendező, mint amilyen, VS, Pritam, vagy a SEL. Jó oké, nem annyira (köz)ismert, nincs egy évben 736148 filmzenei albuma. Igazából egy kezemen meg is tudom számolni, hogy pontosan mennyi is az annyi 365 napra lebontva. De nem is ez számít. Hanem a végeredmény.

És abból csurrant-cseppent egészen sikeres anyag is. Mert élete talán eddigi legnagyobb ilyen bw zenei sikere volt, lehetett a 3 Idiots soundtracke, amit ő készített, nem más. Márpedig az a score annyira rendben van, hogy minden idők legtöbb bevételét hozó bw filmje a bizonyíték rá. Ergó, a jó dalok teszik a filmet.  

De éljen az aktualitás. A Madras Cafe filmzenei összeséséért is ő felel most. Úgy látom, idén eddig az Inkaarhoz szerzett dalokat. Viszont abból csak arra emlékszem, hogy szépek voltak. Meg kevesek. Hiszen egy zene se került fel onnan évzenének az eső negyedév legjobbjai közé. Ójaj. Ám itt az esély javítani.

Az az egy biztos, hogy akármit csinál, nálam lehúzni nem fogja a Madras Cafet. A trailer eladta örökké. Ez itt, a Paponnal elénekelt Sun Le Re se váltja meg a bw zenei világot, de nem is kapcsolok át másra, hogy nem-nem akarom hallani. Mert rendben van, bár a szemem inkább kattog rajta.