calacitra

Bogaram, bogaram. El is kezdték vele forgatni a jövő év végén bemutatásra kerülő (hol van az még) Anurag Kashyap féle filmet, a Bombay Velvetet. Amiben a főbb szerepeket Anushka Sharma és Ranbir Kapoor játszák. Ez utóbbi végre megtanult talán normálisan filmszerepeket választani, míg előbbire ráfér már valami olyan karakter, ami nem az az egy, amit eddig csontig lerágott, és már unalmasan, kisujjból eljátszott 7418 alkalommal. Feltűnik majd még Karan Johar is a filmben. A helyszín adott, míg időben visszautazunk a 60-as évekbe. Bár inkább utaznánk most előre, hogy látnánk mi is sül ki ebből. 

Tátárátátá... Azok filóztam, hogy ha most nagyon meleg lenne (ami volt, elmúlt) nem esne ennyire jól. Egen. De mivel nincs, így teszem-veszem-rakom a dolgaim, nyugodtan, para nélkül, mialatt szól ez, a Madras Cafe egyik dalpromója. Kiskanálnyi nyugtató. Zebunissa Bhangashnak pedig olyan szép hangja van, mint amennyire természetes Rashi(!!!nem az!!!) Khanna. Szép párt is alkotnak onscreen John Abrahammal. De azért azt tegyük is rögtön hozzá, hogy ezt a filmet se a zenéiért fogjuk szeretni előzetesen.  

Azért a trailerek, képanyagok, daldarabok között jó olyat is látni, amit nem szoktunk nagyon, vagy amihez nem vagyunk hozzászokva bw berkeken belül. Ilyen és ide tartozik a Zanjeer eme próbálkozása, ami szerint belehallgathatunk pár másodperc erejéig a filmzenéibe. Persze ettől feltétlenül nem kell, tudunk zeneszerelembe esni első hallásra, de azért kóstolásnak megteszi, hogy mire is számíthatunk. Persze ilyenkor már változtani nem lehet a megváltozhatatlant.

Márpedig, ezek szerint, amit itt hallottunk, jó lenne sok esetben, hiszen annyira nem estek jól, hogy azonnal magamnak akarnám az egész dalt, a soundtracket, vágnám a centit, számolnám vissza a napokat, mikor is jelenik meg, kell, mert fülpornó.

Remélem, hogy csak a mézesmadzaggal babrálnak ki velem, és jobb lesz fullosan, sokkal jobb.

Ram Charan miatt nekem el ne szúrják, talán a dalbetétek is sokat dobnak majd rajta. Optimista vagyok akkor is, még így is. 

Már akartam mondani, hogy milyen unalmas mindig 1 vagy 2 percen keresztül azt nézni, hogy Anushka Sharmat fotózza le valamelyik magazin. Még szerencse, hogy a People nem így tett a legújabb számához készült how to make it során. És nem 1, nem 2, hanem mindjárt 7 percnyi anushkasharmas vizuál eyecanditartalmat tol az arcunkba, a szemeink elé, amivel sokkal jobb is lesz a lányzó fekvése. Sőt ha azt nézzük, 7 percből tényleg 5 maga a fotózásé, amikor is egy árva szót sem szólnak, csak kattkattkatt. Olyan ez mint a dalbetét, csak nevezzük el #beautybetét, ami nem énekel, dalol, plébekel, de tudna, ha nagyon akarna. Látottakban sincs hiba, sokszor szebb is azoknál, és hosszúságban sincs külünbséga a kettő között. Éljenek hát a beautybetétek! Én kérek egyet. 

Szeretted a Hookah bart? Szeretni fogod ezt is. ÚÚÚÚÚÚúúúúúú.

Az Once Upon A Time in Mumbai Dobaranal pedig csak bebizonyosodott, hogy azért olyanok is ülnek ott és dolgoznak, csinálják, akik csak értenek hozzá hangyafasznyit. Hiszen tudják ők is jól a receptet, a gengszterfilm és a partizene mindig mindenhova együtt jár. Egyik a másik nélkül nem is tud létezni bwban. Kell, hogy legyen idő elugrani, ha máskor nem a végefőcímnél, a közeli-távoli klábba, hogy twisteljenek ott az egybegyültek valami patent muzsikára.  

És egye fene, de a Bismillah ilyen, egy partyhimnusznak meg is felel. Na jó, azért nem vetközöl ki magadból, és repülsz a parkettre, 'szigetelsz rá', de azért egy remix változatban akár még sikeres is lehet. Mert szerintem van belőle még mit kisajtolni. Kicsit lájti cucc, de lájtosoknak jó is.