calacitra

A Zanjeer megint az a film, ami bármilyen és bármennyi vállalhatatlan promót le tudna tolni a torkomon, mert már nem érdekel, látni kell, ez fakt.

Meg erre jöttem rá most, hogy vannak ilyenek. Hiszen mindig csak arról beszélünk, hogy a dalbetétek így meg úgy fontosak, eladják az egészet tokkal vonóval. De van ez így se. Amikor pont az ellenkezője történik ennek, mint ami itt a Zanjeernál. Hogy beesik egy Pinky, ami abszolút mélypont volt itt, és még az se tud eltántorítani a céltól.

Szerencsére, a Lamha Tera Mera már egy jobb kiadás. A soundtrack élharcosa, elitdarabja ő (Mumbai Ke Hero a favorit továbbra is), amit most vizuálisan sem sikerült tönkrevágni. Bár hozzá kell tenni, hogy Priyanka overacting mérője azért kiakad, de ha elsül a fegyver, már neki se olyan nagy a mellénye. Amúgy jól néznek ki egymás mellett, egymásnak. RCT király, a dal is kellemes, tgif.    

Nehéz leállni vele, pedig mondtam, hogy senki többet harmadszor, nem fogok írni róla. De nem is, ez csak egy képegyüttes, egy kósza kontent valahonnan, ahol promózzák a Chennai Expresst, így hát. Verdikt dióhéjban. Shahrukh 'elfideszesedik', Deepika 'happy', a film közbe pedig komolyan megszedi magát. Most énekelhetnénk is valamit ez alkalomból (aki látta a filmet, érti mire célzok), de inkább csak annyit teszek hozzá a látottakhoz, hogy 'Don't Underestimate The Power Of A Common Man'.    

Csak jelzem, hogy Cannest már megjárta és bevette. Most meg hazatér, hogy szeptember 20-án meghódítsa Indiát is magának. Érdemes is lesz odafigyelni rá, erre a Ritesh Batrara, az elsőfilmes rendezőre, mert az előzetes alapján könnyen lehet, hogy az végén a The Lunchbox már az év legjobbjai között találja magát sok helyen, listákon.

De egy biztos, az emberek szívét rabul ejti majd. Bár ahhoz ez a trailer is éppen elég volt. Minden mellette szól, annyira egyszerű, megfogható, magával ragadó, tömör csoda első blikkre, hogy nézeti magát velem.

Pedig az messziről látszik, hogy ez se az a bw, amiről könyvek szólnak, a fejekben él, meg amit hisznek és tudnak róla. Hanem az indiai filmkészítés olyan oldala, amiben tényleg lehet fürödni bárkinek, bárhonnan, fűszeresnek is csak azért lesz fűszeres, mert Nimrat Kaur úgy főz, ahogy.

Aki amúgy, a történet szerint, szeretne urának kedvében járni, meglepni valami finomsággal, új recepttel. De az éthordó dobozegyüttes nem oda kerül, ahova címezték, hanem tévesen egy magányos, nyugdíjba készülő Irrfan Khanhoz. Aki azért csak leírja a véleményét a cetlire (twitter 1.0), hogy hogy milyen is lett. Na szóval innen indulunk, mindez egy kiváló zenével aláfestve és egy mindig király, itt éppen Irrfan barátját alakító Nawazuddin Siddiquival a mellészerepben.

Hát elolvadtam. De ti se maradjatok ki. Must-see.

Így ennyire még soha nem jöttem zavarba csupasz férfi háttól, mint akkor amikor először megláttam a karácsonyra érkező Dhoom folytatás legelső (mozgó) poszterét. Sőt még egy Oh my fucking God is kicsúszott a kikerekedett szemeim társaságában.

Ergó nem tudtam hova-tovább türtőztetni magam már, elöjött belőlem is, feltörtek a régi emlékek, a franchise végigfutott rajtam, epik libabőrös lettem. Pedig ez csak egy poszter, gyerekek.

De ha már ennyire mondjátok, akkor is a sötét lovagé ehhez képest egy nyuszifüle. Ugyanis a denevérember közelébe se érhet Aamir Khannak, akin lehet hogy olyan ruha nincs, de kalap az van feljebb, így nyerő választás, kellő viselet ez annak, aki egy Dhoomban szerepelni akar már.

Arra pedig gondolni se merek, hogy a legutóbbi Hrithikes rész után hét évvel most mit is találtak ki a készítők. És ez csak jó lehet. Nekünk és nekik is az. Nyilván lesz Dhoooooooooooooooooooooooooooo­ooom machaleeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee­eee, valahogy így, de biztosra veszem, hogy azért olyan irányt is vesznek majd a dhoom fejlemények, amire talán számítani se lehet, éppen Aamir miatt. 

Áppá, tudom mit kérek már karácsonyra!

Ha az mondom remake, akkor Akshay Kumar! Ő már csak ilyen. Ebből él. A legújabb filmje, amivel október közepén kopogtatt be hozzád a mozikban, na az is hasonló, olyan csomagolású lesz mint a többi, az eddigiek voltak. És ehhez még a trailert se kell látni. A teaser is elég, meg egy perc (nyertem). Mondhatnád 'boooring'. Ami igaz is, de valahogy ezzel az előelőzetessel nagyon eltaláltak valamit, köztük engem (0:59). Hello, Boss. Meg még Honey is visszatér, két hét múlva ugyanitt!