calacitra

Bombasztikus na, Prabhu Deva ezt se aprózta el - Pritammal karöltve. Ő nem is olyan forma. Meg le se tagadhatná, hogy az ő műve lett a Kaddu Katega. De ami a legszebb, hogy le se kell. Mert még úgy is pénteket mond a csütörnöknek, hogy azért tényleg egy Saree Ke Fall Se szintet nem üt meg, csak közel hajol hozzá, és megkérdezi, hogy rendben vagyunk? Az meg kiröhögi, hogy persze, bár hallottam már jobbat is az R Rajkumarban.  

Egy Sunny Leone film, egy folytatás, egy 3D, egy Salman Khan kámingbek, meg thrillerek, maszálák, akciók, vígjátékok, ergó tényleg sokszínű lesz a jövő év első hónapja, ha a mozis bemutatókat vesszük gorcső alá, ebben a pillanatban. És akkor még egy fiatalosos romcom, amolyan SOTY klón is befutott az eddigiek mellé, csak hogy ilyen se maradjon ki már.

Ez lesz a Yaariyan, az Aashiqui 2 készítőitől, Divya Khosla Kumar rendezésében. A színészek között pedig olyan neveket találunk, mint Himansh Kohli, Rakul Preet, Dev Sharma vagy Nicole Faria, amik/akik azért sokat mégse mondanak. Viszont ennek örülni is lehet, meg kell is. Hiszen belegondolva, azért, egy fiatalított SRKnál vagy Aamirnál mégis hitelesebb, ha a korhoz közelebb álló színészek szerepelnek egy ilyen moziban, és az sose de nem baj. Meg nekik, a fiataloknak is valahol el kell kezdeni, ez meg jó sansz rá, nekik.

És bár fakt, a trailer nem főnyeremény, de január végén, ha tehetném mégis csak jegyet váltanék rá. Egyrészt a tinédzser filmes mivolta, másrészt és legnagyobb részt a zenék miatt. Nyilván előzetesen, mert csak abból okoskodunk, főzünk, amit itt a trailerben hallottunk. Az viszont egészen fülbaráti, szóval megadom magam -egyelőre- Mithoon, Arko, Yo Yo Honey Singh hármasának, akik ezért lesznek felelősek. Arijit Singh már készül is az új Tum Hi Hoval, meglássuk. 

PeeCee túl szép, hogy igaz legyen, mármint az, hogy egy bokszolót alakítson. Pedig ez (lesz) a valóság, mert Mary Kom (olimpia érmes) bőrébe bújik, hogy elmesélje, hogyan jutott el oda, ahova. Ehhez, erről pedig már ilyen tévéből kiragadott, erősen cam minőségű poszterfoszlányunk is van. Aha.

Priyanka lesz 2014 Farhan Akhtarja. A bokszolók meg az új futók.

A Sajid Wajid olyan már nekem, mint Tarlósnak a Kálmán Olga. Néha nem értem, néha az agyamra megy, néha meg műanyag cserepes cikláment ajándékozok neki, hogy azért mindenkinek jó (jobb) legyen egy picit, vagy legalábbis annál, ami előtte volt.

Kvázi látom, hallom, hogy ebben a Bullet Raja dalban van valami, valami potenciálszerűség, amire tényleg régen volt példa már tőlük, viszont egyúttal sírni tudnék, ha tudnék, mert elhervad, mikor már kinyílt volna lelki füleim előtt, és megmozdult volna rá a bal lábam kisujja.

Magyarul ez megint semmi, semmi olyan (még ránézésre se), amiért miatta virágot lopni bűn nélkül is érdemes lenne.

Avagy - milyen - nehéz az élete egy nagyvárosi romeónak a vidéken, ha a BFF akar lenni az ott élőkkel. Ha más nem alkalmazkodni, elfogadtatni magát, megszokni, és nem megszökni. Végülis valamit valamiért. A szerelem meg nem megy olyan könnyen. Imran Khan erről többet tudna most mesélni, meg a karaktere. Amúgy meg a dalbetét gyengébb lett, mint egy indiai kisfalu legkisebb jelerőssége. És ez úgy, ahogy, van.