calacitra

Túl az év felén, lassan már a célegyenesre fordulva, de még attól nagy messze itt az idő, hogy kileltározzuk a harmadik negyedév legévzenébb évzenéit #ohnofuckingway. Azokat, akikkel együtt már összesen 31 jelentkezőre bővül a 2013 legjobb filmzenéjére pályázó jelentkezők száma.

A verseny bár nem túl szoros, de annyit elárulhatok, hogy a mostani elmúlt háromhavi termésből vígan válogatva is akad olyan, akit szívesen látnánk majd az élmezőnyben, az elit, a felsőhárom tagjaként is akár. De rajta kívül is vannak, kerültek ki szép számmal az elmúlt, nevezett időszakból olyan filmzenék, akik meg odaérhetnek a legjobb 20 mezőnyébe, ami legalább akkora eredménynek számít szvsz.

És ha a tényeket nézem, a statsztikákat, akkor bizony minden esély megvan arra, hogy akár ennek a tizesnek itt ni köszönthetjük majd a legjobbakat a végső elszámolásnál. Hiszen babonák ide vagy oda, mégiscsak az elmúlt években a második, és a harmadik negyedév fej-fej mellett adták ki a legnívósabb, minőségibb dalokat, akik aztán nevetve ott találták magukat a dobogó legtetején.

Szóval ha a trend trend marad, és az átkot senki sem képes megtörni majd az utolsó három felvonásban, bizony előfordulhat, hogy most is, mint mindig, kulcsfontosságú a szerepe ezeknek a most következő, vigyázbaálló és felsorakozó dalkiválasztottaknak. Viszont azt is érdemes észben tartani, hogy a második negyedévhez hűen itt se igazán fürödtünk a jóban, és eresztettek-árasztottak el minket kiváló, csillogó zenecsodákkal a zenei rendezők. Sőt.

Némi javulást azért érezni lehetett, meg amúgy is nyár volt, ilyenkor az ember elnézőbb, nyitottabb, könnyebben emészti meg még a rossz dalokat is, mint pl. télen. De mégis hol van ez attól, amit az év elején kaptunk a fejünkhöz. Ami ehhez képest egy fülorgia volt, hozsanna, és évzenekavalkád, himnuszok kisnagy találkozója bw zenében kiporciózva.

Viszont azért ennek a nyári-őszi válogatásnak is megvan a maga szépsége, és vállalható, mitöbb szerethető muzsikái. Különben nem lennénk itt, és nem tudtunk volna 10 darab olyan zenét összemaszalázni a dragontape által, ami teljesen megérdemli szerintünk, hogy itt és most, és a későbbiekben is úgy tekintsünk rájuk, mint évzenegyanús kreditekre mindhalálig.

És mielőtt még ők lennének soron, vennék át a stafétabotot tőlem, meg a dalok kapnák meg a megérdemelt főszerepet, 30 és valahány perc hírnevet, azelőtt még egy gyors jelentés a harmadik negyedév legjobb filmzenei albumairól, akiket rongyosra lehetett játszani, mert nagy egészek voltak, komplettek az első számtól az utolsóig nincs vagy alig van gyengepontjuk.

Ilyen vanvoltlesz például top3 a Chennai Express, aminek csak sikerült nagy nehezen megszerettetnie magát velem, de sikerült. A top2 fokára a Ramaiya Vastavaiya ért be, aki talán az egyik legkiegyensúlyozotabb album címére simán pályázhatnak idén, miközben meg kiemelni belőle egyet maga volt a rezsiharc. Az első és egyetlen pedig, a top1 végül, nem is lehetett más, mint a Shuddh Desi Romance. Nehéz jelzőket ragozni rá, nem is tesszük. Csak annyit még, hogy azért az első két soundtrack a bizonyos Sachin-Jigar zenei rendező duó, páros gyümölcse, akik tehát kinőtték a kiskabátot, felnőttek, nekik már nagykabát is dukál a továbbiakban.          

Ennyit is akkor az albumokról. Ennyit. De még többet a zenékről. Ideje volt. Hát legyen. Iszkoljatok no ide, tapadjatok mint a dallam, szálljatok a dallal, megérkeztetek, aztán plébekeljetek, twisteljetek sokat. Ők úgyis bizonyítanak, nem ígérnek, innen már rajtatok a sor.

A nyár az mindig valami más. Évszakonfelülálló. Amiben több van, mint a többiben. És ezt mi sem bizonyítja jobban annál, hogy ki hallott már téli zenékről, tavaszi zenékről, esetleg őszi zenékről, miközben a lehető legtermészetesebbnek vesszük azt, mi sem nyilvánvalóbb, kézenfekvőbb annál, mint amikor a nyári slágerekről beszélünk csak úgy.

Mitöbb listákat is kreálunk hozzá, és megmondjuk, hogy mi lesz a jó majd az év ezen szakaszában, mire érdemes odafülelni, és mitől lesz hangos a táncparkett, vagy akár csak az internet köre. Ha jól megfigyeltétek általában erről is szól a nyárkezdés, hogy mik lesznek azok a bizonyos slágerek, amikkel túl lehet majd élni a három hónapot, a meleget, a nyaralást, a semmittevést, az akármit. Ez eddig oké.

Most viszont jövünk mi és határozottan bontjuk az eddig megszokott formát, csavarunk rajta, és inkább arról témázgatunk, hogy mik voltak ezek.

Magyarul igen, szembemegyünk a trenddel, és arról seringelünk kontentot a nyár utolsó hivatalos napján, hogy mi volt az elején meg közbe. Helllllooooo, what the fish?

Nyilván ez utóbbi nem olyan szerencsés, és buzinagy látogatottságot generáló posztvállalkozás, tudom. Viszont az van, hogy...

Egyrészt bw miatt nehéz lett volna olyan zenékről írni, amik meg se jelentek. Hisz legidelálisabb esetben is az adott filmhez tartozó (film)zenék egy hónappal megjelenés előtt kerülnek csak polcokra.

Másrészt pedig amúgy se tartom hiperszuper ideának a kezdet kezdetén kinyilatkoztató puffogtatást. Már csak azért se, mert a közbe-közbe ismeretlenül nagyot szóló durranások kérdés nélkül felboríthatják a papírformát, amiről azt hittük korábban, hogy az winwin.

Tehát így állunk. Aki Thickeneket, meg Daft Punkokat akar, annak most jött meg, az elkattintási faktor, megengedem továbbmehet. Aki nem, és hezitál, mert valami desire vágyik, emlékezni arra, hogy miről is szólt a fáma, annak jelen pillanatban nincs és nem is lehet jobb választása nézegetni/olvasni,/hallgatnivalója ennél, arra a pár többszörös percre, ami az idei nyárból maradt még vissza.

Persze reklamációt akkor sem fogadunk, fogadhatunk el, ha később a későn érők végül itt és ebben találják meg majd az őszi, a téli zenéjüket. Ebben a szűkre szabott szubjektíven megálmodott tizesben, ahol egymást váltják majd a hindinél-tamilabb muzsikák.

Előjáróban annyit csak, hogy egy kis komment midegyikhez dukál, linkelve is vannak, a végén pedig már pluszba vizuálisan (dal és akár táncbetétek formájában, hol jobb, hol rosszabb minőségben, hol promóanyagban, hol végleges verziójában) tekinthetők meg a szeretett, közkedvelt dragontape alkalmazással összefűszerezve.

Azzal pedig gondolom nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy azért akadnak köztük olyanok, akik egy nyárra lettek tervezve, a garanciája addig tart, nemsokára le is jár. Viszont vannak akik mit sem törödve ezzel, tovább húzzák, nem állnak le ennyinél, és fittyet hányva beépülnek az őszi mindennapokba is, mert picit visszacsalják a nyári érzést és emlékeket, vagy mert egyszerűen annyira jók. Ezt már mindenki döntse el magában. Kezdünk. Kezdik. Nyári dallam égeti...

Az igazság az, hogy ez most nem úgy sikerült, ahogy talán azt szerettük volna. Ennél bizony az első negyedév jobban harapott, nagyobbat markolt, és többet, sokkal többet mutatott dalban mondva el. Mindenképpen egy visszaesés a második negyedév, annak össznépi bw filmzenetermése.

Elég csak a lejátszóra pillantást vetni, és szembeszökő, hogy kevesebb, mint 10 olyan zenét sikerült csak beválogatni - az első egy tucatjához képest, ami megállja a helyét ebben a hónapban, a többiekhez viszonyítva, azokkal szemben.

De persze a havi mérleg egy dolog. Az csak a kezdet. Hiszen, ami fontos, sokkal fontosabb ennél - az adott dalra nézve, az az, hogy ide beválogatva komoly esélye lehet arra, hogy később, az év végén ő legyen majd 2013 legjobb filmzenéje. Ami a mi szava járásunkkal élve, egyszóval: Az Évzenéje. 

És bármennyire húzom a szám szélét, vagyok csalódott a sok felsülés miatt, mert tudom, hogy van egy dal mind felett ebben a kilencben, aki ott lehet a végén, a végelszámolásnál a legleglegeslegjobbak között. Számolni is kell vele, halálkomolyan, és ha másért nem, ezért megérte végigszenvedni azt a sok audiokacatot, ami jött és jött és ment is fülön át, keresztül-kasul.

Azonban rajta kívül a többiek, a többi nyolc előtt is nyitva áll az ajtó. Hisz nem hiába, érdemtelenül jutottak el ők is ide. Kaptak egy nagy adag sanszot, amit maguknak is köszönhetnek nyilván. Mert ennyire jók, tapadnak, fülzsírtépnek, twistelnek, megénekeltetnek, megtáncoltatnak vagy éppen elgondolkodtatnak, és elrepítenek máshova. Ettől igazán bw ez a bw. Ezért is szeretjük. 

Mivanmég? A dalok előtt meg kell állni itt egy felsorolás erejéig a legjobb soundtrackeknél. Akik minden egyéb kommentár nélkül a következők lettek a második negyedévből: az első helyen a Go Goa Gone, a másodikon a Yeh Jawaani Hai Deewani, a harmadikon pedig a Nautanki Saala filmzene albuma, korongja végzett. Szuper.

Most pedig jöjjön, aminek jönnie kell. Itt vannak, megérkeztek 2013 II. negyedévenek legjobb bw filmzenéi a dragontape közreműködésével. A lista személyre szabott, irtó szubjektív, szóval így tessék nekifülelni. Iszkoljatok hát.   

Az idén még a listázást is korábban kezdjük. Hiphiphurrá.

A cím úgy gondolom elárul mindent, amiről szólni fog, vagy akiktől lesz hangos ez a névsor, de ha röviden össze kéne maszalázni a célkítűzést, akkor most – kis csúszással – azokat a bw dalokat közöljük, akik az első 3 hónapban a legjobbak között is a legjobbak voltak.

Meg akik jelöltek, akarom mondani esélyesek lehetnek majd a nagy végelszámolásnál, tehát évzene-sanszosak, gyanúsak (lehet ott van közüttük az az egy?). Annak ellenére is, hogy nyilván az idő ellenük dolgozik, meg a sok film, ami jön még velük együtt a csilliónyi dallal. De azért egyáltalán nem vállalhatatlan mutatvány felkerülni rá, oda. Sőt. A most következő 12 filmzenének meg is van erre az egészséges esélye. Na jó ferdítek – az elfogultság beszél belőlem, hiszen az összesnek nem is sikerülhetne, annyi minden van még vissza az évből, írtam.

Ha azonban mégis most kéne dönteni, meghúzni a vonalat, hogy ez igen, ez nem, akkor nyugodt szívvel, kérdés és habozás nélkül 4 dalt terjesztenék fel évzenének, látnám örömmel akkor és ott szerepelni, egyúttal bwot képviselve, hogy lám milyen csudaklassz muzsikák kerülnek ki onnan. Ez persze nem jelenti azt, hogy a többi rossz lenne, és csak azért vannak ezen a listán, mert a 12 egy kétjegyű szám, és az és így szebben mutat. Na nem.

Hiszen mindegyik kedvenc személyre szabottan: valamiért, valaki miatt, valahogyan - a mai napig se tudom hogyan. Mindegyiknek jogos és bérelt a helye, még az eredeti tizes elképzelést is dobnom kellett, mert a maradék kettő hiányát nehezen viseltem (volna el, ha nem lennének most játszótársak). Akkor is ha tudom legbelül, hogy ez csak átmeneti, időszakos királyság tőlük, a számukra és, hogy a későbbiekben nem kell velük majd komolyan számolni. Ámde szépek, meg sok emlék (akár film, akár nem) köthető hozzájuk, amiért ide velük, érdemes volt beválogatni, és még érdemesebb lesz meghallgatni őket, ígérem.

Verdikt egy. Nincs sorrend, senki se helyezett, kidumálás sincs, ez még most nem arról szól. Egyszerűen csak van 12 minőségi dalunk, olyan, amire lehet büszkének lenni bwban, és a fanoknak is.

Verdik kettő. A legjobb soundtrackek, filmzenei korongok voltak ez idő alatt: Amit Triveditől a Kai Po Che, Pritam Race 2 dalai, és igen az I Me Aur Main a Sachin Jigartól, sokadik visszahallgatásra szerettem meg, nagyon, annyira, hogy ennyire. 

Verdikt három. 2013 tehát egyelőre jól indult, de ez nem csak a zenékre, hanem a (z eddig látott) mozikra is igaz. Remélem aztán tartja ezt a formáját és szokását bw a továbbiakban is vagy feljebb kapcsol és akkor azt se bánnánk túlzottan. Hajrá.

Most meg dragontape bekapcs, irány twistelni.  

Olvassuk el, újra, ezt a jó összefoglalót az item number intézményéről, amit valahol olvastam. Te nem tudod hol? Pedig egy király oldalon. Ja tudom, pontosan itt. Ha már nem érdekel, megvolt, ecete, hajtás után ott vannak a legjobbak.

Hatásvadász jelenetek, szexuálisan provokatív tartalmak, hiányosan suitupolt csillagok, amik olcsószerű izgalmakat keltenek fel a tömegben, azaz az item number koncepció, ahogy azt a bírálói látják elsősorban. Igen ők, de nem mi, mert mi az érem másik oldalán állunk, akik pont az előbb kiemelt dolgokért szeretik ezt az egészet, látni újra és újra más-más csomagolásban feltálalva. Azt tehát, hogy mik jellemzik fő vonalakban az item numbert (ami egyébként annyit jelent, hogy tételszám, de a továbbiakban az eredeti elnevezéshez tartom magam) azt leírtuk, de hogy pontosan mi is ez a valami, azt megfogalmazni már közel sem olyan egyszerű. Még bw királyának Shah Rukh Khannak se sikerült egy interjújában - választ adni erre, akit pont arról kérdeztek, hogy egy adott filmben (AKK) item boyként tűnik e fel, vagy sem? Erre reagált úgy, hogy nem igen tudja mi is ez az IN valójában, mi tekinthető annak, mi nem, és különben is ruha volt rajta. Hah(a). Ha neki nem megy, akkor rajtunk a sor.

Az item number egy zenei különszám, teljesítmény, produkció lehet az indiai (nemcsak bw) filmen belül. Mondom lehet, mert nem törvényszerű, kötelező az alkalmazása, sok esetben pl a büdzsé nem engedi, de van úgy, hogy nem is számolnak vele. Egy indiai filmsajátosság, eszköz, kellék talán, aminek nem kimondott előfeltétele az, hogy a film része legyen, a megértést szolgálja, a cselekményt vigye magával tovább. Összehasonlításképpen majdnem olyan, mint a táncos dalbetétek a filmekben, csak azoktól azért különböznek pár pontban. Az egyik ilyet a cselekményhez való nem kötödést említettem már, a másik ami a legfontosabb is, hogy egy olyan színész, énekes, modell, sztár szerepel ebben (jól alulöltözve igen), akinek amúgy annyi köze van hozzá, a filmhez, mint neked vagy nekem. Semmi. Ő csak (dansz) cameozik egyet, mint ha csak felszállna a vonatra, utazna egy megállót, és aztán leszállna. A lényeg azonban azon az időösszmennyiségen van, amíg jelen volt, hogy mennyire lett hatásos, észrevehető, miben tűnt ki az átlagostól, a szokásos módszertől.

Aztán. Ha nő a sztár, aki szerepel az item numberben akkor item girlnek hívjuk (ebből van több), ha az férfi akkor item boynak. Egy külön csoport a modellek, a képzett táncosok világa. Mert ők nem színészek amúgy, csak megjelennek benne, hogy hírnevet szerezhessenek vele, ezáltal. Tudunk olyanról, akinek egyre futotta, de olyanról is, akinek ez lett az élete. Ő lett a legmegbízhatóbb, sikeresebb item girl lány Indiában. Van ilyen...És ahogy neki fontos ez a megjelenés, úgy fontos még a filmnek ez az item number. Mert mint minden mögött, itt is a pénz az úr. Megnöveli a keresletet a film után, piacképesebbé teszi, pr eszköznek vagy marketingnek se utolsó, és az se kizárható, hogy valaki ez miatt, a sztárral készülő item number miatt várja az adott mozit annyira vagy ha azt nem, magát a tételt.

És akkor következzen a legjobb 9. Nem azért, mert nem akartunk többet, hanem mert nem volt még egy legjobb, ami olyan lett volna, hogy elfért volna ide. És ez sokat elárul az évről, az idei IN termésről. Na de nem panaszkodom. Így is volt szemorgazmus dögivel.

Ami meg a jövő évet illeti, fúha. Nem mondom, hogy jobb lesz, mint az idei, mert ez olyan, hogy mondani kell, pezsgőzni rá. De legyen benne meglepetés, több danszolás, csipetnyi régi bw, fülzsírtépő zenék, fiatal tehetségek, Khanharc, azaz egy olyan, ahol és ami nélkül bw már nem lenne bw. Szép volt 2012. És hajrá 2013! Jövőre ugyanitt (vagy nem) ugyanennyit, viszlát.