calacitra

Aki erről a képről hiányzik, na az a filmből is. Itt ugyanis mindenki megvan, aki számít. Fel nem sorolom őket, de a címkék segítenek, hogy kik pontosan.  

Már hatodjára nézem vissza, kívülről vágom minden egyes snittjét, de így is komolyan eltelik legalább öt perc anélkül, hogy valami értelmeset is megtudnék fogalmazni róla. És nem azért, mert szar, elaludtam volna rajta, hanem mert ESZMÉLETLEN így csupa nagybetűvel.

Teljesen beszippant. Főként azzal, hogy elvisz ebbe az egész arab zenevilágba, ami most valahogy egyszerűen tényleg nyerő választásnak tűnik. Azoktól a fiúktól, a Sajid-Wajidtól, akik eddig az évben nem kertelek nulla darab igazán mindőségi trekket tettek a bw filmzenék összasztalára. Most meg itt van ez. A fene se érti. Sanszos, hogy csak és csakis Salmannak írnak, szereznek jó muzsikákat, mások náluk nem indulnak.

De a zene csak egy jó piros pötty. Hiszen ott vannak az énekesek, akik (ShreyaG, Wajid) ugyancsak szerves részei a Mashallah élménynek. Ez az ő sikerük is, nemcsak a zenei rendezőké az érdem. Tapscunami.

Valamint a koreográfiáról, és a színészekről sem szabad, lehet elfeledkezni. Kat és Salman párosa komolyan páratlan. Nagyon jók együtt (félek ez az Srk&Kat esetében pont fordítva lesz), el kell ismerni. Külön-külön is elrabolják a tekintetedet, ketten meg pláne, hogy nem tudsz mire, másra figyelni.

Katot egyébként jó látni végre nem item girl szerepkörbe. De ő is így van vele, nyilatkozta a 'media meet'-en, hogy a SKJ és a CC után mindenki azt hitte, csak ahhoz ért, kis túlzással. Viszont itt ő az egyik főszereplő, szóval item songnak, numbernek, girlnek helye nincs. (bár tudjuk a kettő nem zárja ki egymást, Kat elég régimódi). Salman meg mindig is ennyire tudott danszolni. Picit viccesen, hülyén, de mégis tökre szerethetően és komolyan. Nem hiába kellett neki csak egy nap a ráeső daljelenetek leforgatására, míg poor Kat hat napig húzta fel magára a tánccipőt, mire végre végzett. Szóval inkább nem mondunk semmit Salmanról, mert...látjuk. Lássuk! 

Poszter? Pipa. Kiszivárgott dal? Pipa. Előzetes? Az is pipa. Nost, mit lehet ezek után mondani?

A mai napon egyszerűen a Joker mindent vitt. Az #indianpeopleproblems csak erről szólt. Trend volt, hol ez, hol az miatt, de azt hiszem a most következő 2 és fél perc (1 percnél kezdődik igazán) érdekelhette legjobban az aktív közönséget. És az igazat megvallva ez is sikerült a legfényesebbre mindhárom közül. Nem is hiába hagytam a végére na.

De kezdjük az elejéről. 

Indiában, azon belül is bwban a sci-fi nem egy túlhasznált műfaj. Romantikus filmet, drámát, vígjátékot, de még thrillert, akciót, nem utolsó sorban persze masalat is előbb készítenek a rendezők, készíttetnek a producerek, mint egy ilyet. Ami hát valljuk be kellően kockázatos vállalkozás is tud lenni sztárok, heroine-ok, item numberek, jó zenék nélkül (amik nem kimondottan sci-fi műfajjegyek). Persze vannak, akik próbálkoztak vele, ismerjük is a Krrisht, a Koi Mil Gayat, vagy a Love Story 2050 című filmeket (a Robotot most nem veszem ide, az tamil nyelvű), de csak ismerjük, aligha szeretjük nagyon, vagy néztük vissza többször is mert annyira de annyira akartuk volna. Ki is kell hát mondani lassan, nem szégyen, hogy bw-nak nem ez a játszótere, itt és ebben nem érzi magát otthon. De no problemo. Így van ez rendjén. 

Mégis mondom, ennek ellenére csinálják, gondolkodnak a műfajban, annak a - számukra picit korlátolt - lehetőségeiben, hogy mit is lehetne kihozni belőle. Mert lehet sikeres, hogy a fenébe ne, ha úgy készítik el, csak az indiai embereknek, nekik egyenesen, senki másnak. Hiszen elég sok külföldi filmet láttak, láthattak a rendezők már, a forgatókönyvírók is olvashattak ezt-azt a nagyvilágból, szóval a kapu nyitva áll, ha valaki elég tökös hozzá, akkor átmegy rajta, mint kés a vajon, és megmutatja lehet ezt így. Na Shirish Kunder valaki ilyen lehet (Farah Khannal karöltve).

A Joker teljesen az ő műve. Alig van olyan része a filmnek, amiben ne lenne benne a keze. Komolyan gondolta tehát, hogy elhozza az alieneket (a Koi Mil Gaya után) újra bwba, az indiai szinemába. Mégpedig a történet szerint egy NRI (Sonakshi és Akshay) pár segítségével, akik szeretnék a térképre feltenni a kis falujukat, amiről pár km-rel arrébb senki se tudja, hogy létezik egyáltalán. Ezért kitalálják, hogy ufo was coming, pont oda, abba a faluba, körökkel meg mindennel, amire persze egyből ráharap a média. És bumm.

Lőjetek le, de marhára bejön. Az amcsi féle alienezés az orromon jön ki már, ezt meg végig mosolyogtam, hogy de jó. Különb azoktól, fákje. Ha unod a banánt, itt a helyed. Móka és kacagás vár majd rád. Popcorn bekészít, agy kikapcs. Kitkat.

'Being Alien'           

3 nap van vissza a bemutatóig a Cocktailnek, ezért is ahol és ahogy csak tehetik promotálják agyon mindenfele a színészek. Legutóbb éppen a helyi lajszandrásokká avanzsálva próbálták kifőzni a címet, biztos a mini party utáni afterpartyra. Meg aztán ha már sikeres lesz film, akkor azt úgy ünnnepeljék meg, stílusosan, hogy készítenek egyet-egyet-egyet. Ez valahol minimum el is várható és teljesen jogos követelés.

Bár egyelőre a képek alapján még elég messze vannak az ekszpertéktől. Lásd a 3. képen. 

Mikor már eljutsz arra a pontra, hogy itthagynád ezt az egészet úgy ahogy van, akkor jön egy kicsi lány és megmutatja neked, hogy ne csináld, miért is tennéd, hiszen az élet szép.

Ananth Mahadevan bwformabontó filmjének előzetese tekinthető meg most alant. A LiG-ban Jackie Shroff alakítja a 40-es depressziós férfit, akit a Sanya Anklesaria Mishtije enni és imádnivaló kislánya akaratlanul kihúz a szarból. Mégpedig úgy meg azzal, hogy belép az ajtón, és felforgatja, megváltoztatja a férfi addigi életét (szemlélet, felfogás, sötöbö) oly de nagyon.  

Hát. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem ez egy próbát biztos megér. Az a fajta, amit szeretnék majd szeretni és elhinni neki a végére, hogy a life az tényleg good.