calacitra

Mi a közös Isztambulban és Dublinban? - EK Tha Tiger.

A legleglegelső zenepromó (Mashallah) keleties beatjei és tájai után most már az erős koverizáltság és a dudák felé vettük az irányt. Ami nem rossz, nem is rossz. Fuckyeah. Csek.

Kellemes környezettel, jelmezekkel és háttérkavalkáddal, na meg piszokjó koreográfiával igazolja azt az Ek Tha Tiger, hogy a Mashallah után is van élet. Élete, utóélete. Lehet miért és miről beszélni róla. Külföldön pl. már az oddsokat teszik, vajon hány nap alatt gyűjti össze a 100 croret, és hogy mennyi esélye van a 200-ba is belefutni. Azt kell mondjam, hogy bőven van. 

Még úgy és akkor is, ha halkan jegyzem, hogy a Banjaara nem egy hűdeklassz zene. Sőt. De szerencséjére van neki egy ilyen táncos, színes, picit ünnepi hangulatú betétje, ami miatt képesek vagyunk és lehetünk is újra és újranézni akármikor bármikor. Nem, nem a zenének köszönheti. Valaki szerint a kettő nem is passzol egymáshoz. Elgondolkodtató kijelentés.   

Végezetül pedig jöjjön az, amit már korábban a Mashallahnal is el akartam mondani. Ha valami igazán tetszik ezekben a filmzenékben (most hagyjuk a fenébe a szuper betéteket), az az hogy okosan-ügyesen bele-belerejtenek mindig valamit más-más országok zenei világából. Nyilván azokéból, ahol megfordultak ők és majd a cselekmény. De ez ugye mind semmi, hiszen ezt fűszerezik a saját zenei világukkal, maszalázák. És hát milyen jól, de tényleg jól teszik. Egyszerűen klassz.       

Ha már azt hiszed, hogy mindent hallottál és láttál ami Cocktail-es, akkor inkább irány a templom, mert most jött még egy zenepromó a Luttna személyében. Elég menő. Az is, és legyen az, ha már a film sokak szerint éppen hogy nem az. De legalább az ilyen jófajta zenék kihúzzák a szarból, megmentik.        

Az elsőn még csak Salman Khan volt meg a helikopterek, itt már azonban Katrina Kaif is csatlakozott hozzá(juk). Dejó. Vagyis nem annyira. Mert ezmiez? Kedves Yash Chopra csak ennyire futotta? Mákja, hogy a trailer olyan volt amilyen, rohadt meggyőző. Mire fel ez egy nulla. Verdikt: Az ETT-t se a poszteréért fogjuk szeretni. Nagyon nem.  

Ajay Devgan a diwalin ezzel megy szembe pl a Chopra-Srk filmmel. Háthát.

Először is nem a legszerencsésebb és legjobb az időzítés, különös tekintettel arra, hogy a Tezz, idei első filmje, amit annyira hypeoltak simán csak kudarc lett, a kutyát se érdekelte végül. Annyiban viszont lehet keresnivalója, hogy rímék lesz, amit nem csak készíteni szeretnek ott Indiában, hanem nézni is nagyon. Ezt támasztja alá, hogy sok ilyen feldolgozás volt enyhén sikeres az utóbbi időben vagy hogy és pl. Salman Khan ebből él már mióta.

Na de a SOS is akkor egy dél-indiai filmet dolgoz fel, ha minden igaz valami telugut, egy most meg nem mondom milyen címűt. Az azonban biztos, hogy Ashwni Dhir rendezi, a színészek Ajay Devgan és Sonakshi Sinha lesznek és egy tipikus igazi indiai maszálában (akciókomédiának írják) utazik majd. Amiért egyébként újabb jó pont jár neki, mert ezt műfajilag nehéz überelni. Az egyik legleglegközkedveltebbről van szó, nem hiába. Ez tényleg az övék, velük az ami igazán.

Viszont hiába is vagyok tisztába vele, hogy ez olyan lesz, amit majd látni kell, mégse érzem annak valahogy az előzetes láttán. Egyáltalán de nem villanyozott fel. Unatkoztam rajta, eh. És értem én, hogy kaland meg vicces párbeszédek jönnek-mennek, mégis azt látom, hogy a legtöbben azzal vannak elfoglalva, hogy ez az Ajay film vagy az Srk film jön ki győztesen a bemutató meccsből. És végülis mondhatod joggal, hogy én is azt emeltem ki az elején. Jap.

Az igazság az, hogy benne van az, hogy jó lesz (teszem hozzá a rímékek eddig bejöttek), de az előzetes nekem egyszerűen hazavágja. Ennél több kell. Hiányzik a tűz.