calacitra

Igazából csak az érdekelne, hogy miért kellett az Aashiqui 2 filmzenei korongból valami multit csinálni, meg rápakolni vagy egy tucat dalt, amikor Mythoon egyedül is megoldhatta volna. Persze értem én, hogy a noname arcoknak, az ismeretlenebb 'pályakezdő' tagoknak is el kell kezdeniük valahol, egyetértés, de ez a végeredmény önmagáért beszél. Fakt: a Tum Hi Ho van és semmi más. Nagyon kiemelkedik, lehet ez a baj. Túlságosan is, és a többieknek levegő nem marad, csak a kapszkodás, a teperés, hogy majd az ilyen dalbetét promóknál (a vizuális töltetet kihasználva) valahogy második nekifutásra sikerül megnyerni az embereket. Hát itt tőlem érkezik most egy mínusz egy, mert a Sunn Raha Hai Na Tu lehet bármilyen szép, mert attól még jó nem lesz meg lett újrázva. Kár érte.    

Van már IPL, sok a trailer is, meg csomó bw news, de ezek mind megvárnak. Az Aashiqui 2 filmzenéje viszont nem. A mai napon napvilágot látott soundtrack legerősebb kreditje most már teljes hosszában legyen veled, veled is. Mert Mythoon ezt igen odatette. De Arijit Singhről az énekesről is csak szuperlatívuszokba lehet áradozni. Évzene-gyanús yep, a végelszámolásnál a 20-as listán helye lenne. És, de csak lenne, mert még hosszú az év, jönnek új hónapok, új filmek, új zenék, kérdőjel, kérdőjel. De addig viszont nincs kecmec, az év első felének egyik legdesibb, romantikusabb, figyelemelrablóbb, elgondolkodtatóbb dalmeséje ő nekem. Csak becsukom a szemem...   

A kabát és ami alatta van. 

Pedzegették sokan, hogy remake is lesz belőle, pölö Mukesh Bhatt szerette volna nagyon, de e helyett inkább most 'csak' egy folytatást kapunk, azzal kell beérnünk. Majd később talán lehet valami a másik projektből is. 

Az első részt még 1990-ben mutatták be. Nem igazán tudom, hogy terveztek e vele hosszabb távra, megfordult e a fejekben korábban (akkor már), hogy nem kéne meg és leállni ennyinél, vagy nem volt akkora hatalmas siker, hogy indokolta volna? Igazából mindegy is, jobb később mint soha, gyenge 20 év után csak rájött valaki, hogy ebből még lehetne rúpiát, egy-két croret kicsikarni, ha már a sequel intézmény ennyire kamatozik mára már bwban.

Nem is kellett több, megszületett a nagy mű Mohit Suri rendezésében, aminek az előelőzetesét láthatjuk most a továbbiakban. A zenéjét már agyonkörbe-oda és visszaajnároztuk, viszont akkor, a dalbetétnél a színészekről kevesebb szó esett már. Akiket már csak azért illő és ildomos kiemelni, név szerint Shraddha Kapoor és Aditya Roy Kapoor lesznek ők, mert valamilyen szinten még mindig noname arcok a mai bwban. És bár voltak voltak ezt megelőzen filmjeik, de kimondott lead szerepkörökben nem nagyon mozogtak, legfeljebb mellékként, így egyfajta debütálásnak is felfogható számukra és számunkra is az Aashiqui 2.

Végül de nem utolsó sorban, azért teasersége miatt sok mindenre ne számítsunk ebben az egy percben. Történik valami meg nem is, ettől nem leszünk okosabbak a történetet illetően. Egyébként tipikus Bhatt filmre hajaz, ofkorz. Magyarán mozinak szürke lesz, de a zenéi pont ellenkezőleg színesek, amik majd sokáig velünk lesznek az évben, repítenek meg lehúznak. Tehát a dalok miatt kaphat egy sanszot a nézőktől. Love Makes Life Live.             

A hét egyik meglepetés dalát kétségtelenül az Aashiqui folytatás egyik filmzenéje szolgáltatta. Név szerint a Tum Hi Ho. Amiért Mythoon a zenefelelős, és aki pedig előadja az Arijit Singh.

Gyönyörű. Mesés és lebilincselő. Az első negyedévben talán nem is volt hozzá fogható, ennyire balladai romantikus darab. A Mann Mera, a Bas Main Aur Tu, Bolo Na, a Kaise Battoon, a Yun Hi Re is szép volt, imádtam őket, de ez valami egészen más. Még sokáig szeretném hallgatni, és ha velem lenne.