calacitra

Elég vegyes kritikákat kapott a minap bemutatott Aashiqui 2, de egy Bhatt film már csak ilyen. A zenéitől hangosak inkább, bár ezért is szeretjük, ha szeretjük. Az Aashiqui folytatás viszont picit kivételt képez ez alól, mert annyira nem lett penge a filmzenei felhozatal benne. Egy évzenét azért így is kitermelt, és vannak még mellette olyan tételek, akikre ugyancsak nem lehet panaszunk, de soundtrack nagy része inkább már el se megy kategória. A Bhula Dena Mujhe még azok közé tartozik, ami jöhet.  

Erre a kabát témára nagyon rá vannak pörögve az Aashiqui marketing szakosztálynál a fiúk-lányok. A baj csak az, hogy ezt már másodszorra, a második plakátnál játsszák el. Elsőre még oké volt, szerettem, de nem igaz, hogy ennyiben ki is merült a kreatívság. Remélem egy harmadikat nem terveznek, vagy ha igen, egy más csomagolásban már. 

Talán nem is mondtam még, de azért szeretem azt egy bw zenében, ha a zeneszöveg is legalább annyira könnyen tapad, ragad, mint maga a dallam. Nyilván nem esik ki a legjobb vagy az évzene pikszisből emiatt senki, egy szerzemény sem - eddig és ezután se, mert aj mittudomén nem jut eszembe a refrén. És ez most akkora örök hiba lenne n+1, hogy onnantól kezdve többet nem is akarnám már hallani. Szó sincs erről.

Mert kontra, megszámlálhatatlan azon számok száma, amikből a mai napig nem tudok egy pontos, dalszöveghű mondatot elmondani. Dacára annak, hogy avítt slágerek, és 'megvoltak' már vagy több százszor. Ez nem fekete pont, de a másiknak meg piros se jár ezért, egyszerűen így vagyok beállítva, néha kell ez a plusz a muzsika mellett.

A Tum Hi Hoban pedig megvan ez a plusz. Hirtelen nem is tudom, hogy a zene vagy a szöveg varázsolt volna el előbb, de tökre lényegtelen, mindkét fronton világklasszis teljesítményt ad. Így nem csoda, hogy időközbe bizony-bizony évzenének nőtte ki magát a dal (a leg20 közé várom, bár hosszú még az év), ami nem más, mint Mithoon az Aashiqui folytatásához készített egyik bw filmzenéje.

Kint, Indiába hatalmas sláger lett. Érdekes hozzávaló, hogy a történelem pedig ismétli önmagát, hiszen az első Aashiqui is a jó zenéitől volt hangos, és emlékeznek is így rá sokan előszeretettel sok szeretettel, és most megint ez történt, 2013-ban is a csapból folyik az egyik. A film meg, ezek után olyan lesz, amilyen. Mert ennyi és ekkora siker már félsiker az egész darabra nézve. Ott tartunk, hogy a nagyobb filmek, vagy zenei rendezők is megirigyelhetnék. És ha másért nem, ezért érdemes volt folytatni.

Mindenki szereti, Dj Shadow is. Vagy nem, és csak muszájból remikszelt. Van egy mondás, miszerint a jó zenének szerencséje van. Bárki bármit hoz ki belőle, az akkor is fasza marad. A Tum Hi Ho az maradt. Ez a feltupírozott, turbozott, tuningolt változat is rokkol, hazatolja a bringádat, helyetted, ha úgy van. Büntet. Az eredeti lassú, giccses után nehéz elhinni, de sikerült teljesen táncparkett-kompatibilisre átültetni, aminek van létjogosultsága is, lehet twisttwisttwistelni rá, ajánlott, kötelező. Szeressem.         

Szép-szép, de sok vizet nem zavar. A nagy fogás a Tum Hi Ho volt, a kicsi halak meg pont ilyenek. Se többek se kevesebbek ennél. Átlagon aluliak, és mégis szerethetőek. Talán majd a filmnél újra összefutunk, talán.    

Aashiqui kettő és haladás. Ez utóbbi már csak azért, mert az előző dalbetét promóhoz képest ez az anyag inkább lett fogyasztható. Nem Tum Hi Ho szint, de Jeet Gangulli hozta a kötelezőt, amit a műfaj (szép, egyszerű, romantikus, ballada) megkíván, persze semmi többet annál.  Majd talán a filmben visszatérünk rá, addig viszont nemigen fogunk találkozni vele. És azután se, ha csak az Aashiqui sequel nem győz meg arról, hogy ő egy jó film, tehát érdemes többször is megnéznem majd. Egyelőre viszont az egyszeri megtekintésében se vagyok biztos, de a teaser nem mérvadó, a trailer után okosabb leszünk, döntés elnapolva odáig.