calacitra

Tegnap a Banjarey, ma meg a Maaloom. Ki a fene érti ezt? Bwban elengedték évzene krakent, és nincs megállás. Jön is a nyár, én meg nem a Bartókon élek, hogy ezen meglepődjek, vagy azon, hogy AR Rahman ilyet is tud, de azért kellemes csalódás tőle a Lekar Hum Deewana Dil filmzenék.

Talán még a Highway daloknál is nagyobbat domborít ezekkel egyelőre, és az idén. Ha a Khalifa bemelegített, és tetszett, akkor a Maaloom kulináris játékossága és romkomos íze még jobban fog. Egy kicsit semmihez sem hasonlítható, pazar, nem az a tucatkeverék, van is benne valami: élet, lazaság, üdeség, fiatalosság. Amihez a dalbetét is tökéletesen klappol. Már el is képzeltem a filmbe, helye van, létjogosultsága.

Sőt egyre jobban bírom az új arcokat is. Armaant  és Deekshat, csak hogy szokjuk, és legközelebb már le tudjuk írni puska nélkül is, mert megérdemlik. Vagy ez majd kiderül, később, a film során, talán rászolgálnak.

Ja és az énekesek: Hriday Gattani & Jonita Gandhi. Fülre fel. 

Amit Tridevinek ott a Hungama, Pritamnak a Blame the Night, most pedig AR Rahman is hozta a kötelezőt. Már ami a partyhimnuszokat és discoslágereket illeti, hiszen a Lekar Hum Deewana Dil filmzenék egyikét öntötte ilyen köntösbe. És lehet szeretni az előző kettőt jobban (meg is teszem), de a Khalifa pont annyiban és annyival más, hogy azért fülszerelem minden faék egyszerűségés mivolta ellenére. Talán túlzottan is lájti, semmi hangos és kemény tüctüc, de lehet ez adja meg a savát és a borsát az élvezetnek. A videó pedig nyáribb nem is lehetne, ha a szél nem fújna. És mielőtt elfelejteném kitenni: #foreveryoung

Jajde szükség van az ilyen filmekre is. Ahol persze a rokonok törnek be a bw bizniszbe, de az ember mégis máshogyan viszonyul áll ezekhez, mert új arcok, frissek, fiatalosak, akikkel sokkal közelebb hozható a kontent, ha már tényleg erről a korosztályról van szó és szól.

Hiszen mindig mondom, egy visszafiatalított SRK vagy Amir Khan is jól mutat, nyilván azért többen is állnak sorba, de az igazság az, hogy annyira nem hiányoznak már a coa-filmekből. Kinőtték ezt, van még ezer más maszálá és műfaj, amikbe tudhatnak nagyot alkotni, és oda aztán valók.

Az LHDD szerencsére nem az ő filmjük lesz. Itt fog ugyanis bemutatkozni a nagyközönségnek Dishak Sheth és Armaan Jain. Debütálnak, persze némi hátszéllel, hiszen a seggük alá kaptak egy erős produceri brandet: az EROS-t és SAK féle Illuminati Films-t. Ahonan többek között a Love Aaj Kalt vagy a Cocktailt köszönhetjük, ha már műfajban maradunk. Meg kaptak egy AR Rahmant zenei részről, ami omg. Hiszen a maestro se tegnap adta nevét meg az akkordjait laza romkomhoz.

A rendező Arif Ali. Bemutató július elején. A történetet meg a trailer meséli el helyettem is most. Tetszik.