calacitra

Csak hogy hasznosan töltsük ki a mai napból vissza és hátramadt közel fél órát hallgassuk meg okosan-ügyesen a Chennai Express dalokat teljes egészben meg kiszerelésben. Egyedül a Kiran Kamath féle mashup nincs itt meg, de a többi igen, úgy ahogy a korongon csücsül hivatalosan. Hogy vélemény? Még egyelőre nekem is új, de azért az első fülre is leesik, hogy disz iz ö bigining of ö bjutiful frendsip. A Vishal-Shekhar próbált valami olyat, amit Rohit Shetty nem szokott. Eltérni kicsit a szokástól, fűszerezni máshogy. Bár, hogy kontra is legyen, Pritam ennél karcosabbat is összehozott már az idén.   

Nem Title, hanem Titli. Csak mondom, mert én (is) benéztem. És aztán vártam okos fejjel, ügyesen-kényelmesen, hogy most jön a Cheanni aai aai aai. De nem jött. Amit most mégse bánok, egy másodpercre sem. Hogymi? Mert helyette olyat kaptam, kaptunk a Vishal-Shekhartól a Titli személyében, ami igen fülpornó. Legalább annyira mesterien szól, mint a címzene, amiből csak egy kis részletet ismerünk eddig. Az énekesek: Chinmayi Sripaada és Gopi Sunder kettőse számomra telitalálat, jól kiegészítik egymást, és még végre Srk is megkapta azt a plébekhangot, ami neki jár. Ez sokkal jobban is áll neki, mint a Vishalfélehang, sorry Vishal. De ez fakt. A láttotak meg ajajajaj, talán még a zenénél is jobbak. Az  Srk-Dee jodit egyszerűen öröm újra együtt látni. És ami a legszebb, a legjobb az egészben, hogy két percre el is felejtettem, hogy ez egy Rohit Shetty filmből való.           

Lehet szeretni meg nem szeretni Shahrukhot, de azért az nem semmi, hogy ennyi idősen így tud danszolni. Tényleg megy, csinálja, hibázik, de aztán a végeredmény mindig tökéletes, makulátlan. És lehet fanyalogni, ahogy én is teszem, hogy lehetett volna jobban, szebben, és többet kihozni belőle, viszont ez már az esetek nagy részében nem biztos, hogy csak és csakis a színész sara, amikor szemmel látszik, hogy apait-anyait belead, mert belead. Na és akkor vajon kié? Tudjátók jól, de hagyjuk is. 

A Chennai Express 1234 című, kezdetű dalában (meg az egész filmben első blikkre) egyébként pont az a jó, jöttem rá arra, miközben ezt az howtomakeit.et néztem, hogy igen nagyon dél-indiai, mintha csak arról, és onnan a vászonról jött volna le. Ami tökre pozitív nekem, meg bók is tőlem egyben, hiszen bw-nál csak egy-két indiai filmgyártó tud jobban lekenyerezni és az Kollywoodi, Tollywoodi vonal, azok a jó kis déli mozik. Akik mondottam volt, sokszor, még megmaradtak indiainak, és nem álltak be nyugatot majmolni. És ez megsüvegelendő, bw is tanulhatna valamit belőle. Bár az se véletlen, hogy SRK is a gyökerekhez, a klasszikusokhoz, a maszalához nyúl vissza, mert mégis.

Magáról a dalról pedig annyit, hogy egészen megszerettem fiúk-lányok. Pedig az elején még úgy indult és nézett ki a kapcsolatunk, mint a kisgyerek esete a spenóttal. Ami fúj, nem kell, ezmiez, de aztán ahogy egyre többet tömtem magamba már kezdett ízleni, a fülbarátom lett, és még a dallamtapadás jeleit is felfedezni véltem személyemen. De azért szó se róla, nem ez lesz a kedvenc zeném ételben, vagy ételem a zenében, értitek. Most jöjjön is egy hogyankészült hozzá, aztán hamarosan teljes egészben, fullosan is láthatjuk, hallhatjuk, hogy booty shake, booty shake, dapanguttu hardcore...   

Amikor azt gondoljuk, hogy új már nem jön a nap alá, és megbarátoztunk a ténnyel, akceptáltuk, hogy Shahrukh a Chennai Expressben 40 évest alakít, masalat, csinál, és egy Rohit Shetty filmben szerepel, akkor jön ez a dalbetét, és újra csak, megint vakarjuk a fejünket. Vagy inkább nem hiszünk a fülünknek, hogy Vishal - playback - hangja mennyire szokatlanul hangzik már SRK szájából. Persze soksok hallgatás után már annyira nem zavaró, inkább elsőre volt nagyon nagy a döbbenet.

Maga a dal is nehezen adja meg magát. Bár, ha onnan nézem, akkor a Rohit Shetty filmek eddig se a jó filmzenékről volt híresek. Fakt. És hát az utóbbi időben sajnos igaz ez SRK filmjeire is. Ergó megtalálta a zsák a foltját. De mégis na, a Vishal-Shekhar az Vishal-Shekhar. Jóllehet helyettük nagyon megnéztem volna egy Pritamot zenei rendezőként. Remélem, hamarosan együtt dolgozik már a színésszel.

Addig viszont 1234 irány a dancefloor. Végülis catchy, tapad, a refrén buta, de ilyennek is kell lennie. A verze picit unalom, a dalbetét meg elvileg egy item number. Bár gyakorlatilag is, csak nagyon nem vagyok képbe vele. Inkább sejtem, hogy az lehet.

Még pár hónappal ezelőtt olvastam valami cikket erről a CE félet item number kérdésről, hogy SRK szerepelne benne, mint item boy, de aztán nem lett belőle semmi. Helyette lett most ez. Az item girl pedig Priyamani, aki dél-indiai színésznő és modell. Rázza-rázza, de ezt se nekem készítették. Habár ilyen PeeCee és Sunny Leoneos időkben már komolyan felüdülés például ezt nézni, miközbe. Na de majd hátha nektek, és majd hátha legközelebb Vishal-Shekhar.        

Kinek a Chennai, kinek az Express. 

Köbzen június utolsó hetét éljük. Vakáció is van már. Meg eső. De ez utóbbi kivételesen jól jött (meg az az előbbi is sokaknak persze), ugyanis lehet űzni a kontentipart, ha már.