calacitra

Attól, hogy a dalt nem nagyon csípjük, attól még hatalmas élményforma együtt látni Yo Yo Honey Singhet meg Shah Rukh Khant, meg azt is, ahogy táncolnak, tanulják az amúgy nem túl bonyolult koreot. Fél perc, gondolom lesz majd több is.

És imádkozzunk, hogy ezt nem vágják úgy és annyira haza, mint magát a dalt. Bár az így is jelentősen le fog venni az élményből, majd a betét nézése közben (bár azt mondják ez nem lesz benne a filmben).

Persze láttunk már csodákat, és létezik zeneszerelem sokadik hallásra is. Egy jól megkoreografált, eltalált, hibátlanul szinkronban, kiváló kémiában élő-táncoló jodi képes még a legkacatabb daldarabból is valami hangulatbimbót elereszteni, vagy kivirágozni csak úgy minden előzmény nélkül. Magyarul működni, és szerethetővé tenni a teljes csomagot. Meglássuk.

Komolyan úgy érzem magam, mint akit ott hagytak faképnél az oltárnál. Pedig még nem is hagytak. Csak gondolom, hogy ilyen lehet. Persze az sokkal alázosabb, és töményebb, és nem is akarom megtapasztalni. Elég volt nekem egyelőre ez a Lungi Dance. Mert hiába van meg a szerelem, kimondott szerelmem Honey Singh felé (vagy bírom SRK munkásságát és buráját), mert ez nagyon nem yo-yo. Egyedül maradtam, és akkor lehetek megint én a rossz, a kritikus, akinek semmi nem tetszik. 

Az egész mindenség még hónapokra vezethető vissza, amikor olvastam, hogy a Chennai Express zenei összeséhez dolgozik hozzá még egy dallal a népszerű rapper. És mondani se kell, azóta vártam izgatottan, hogy mi sül ki belőle. Pláne úgy, hogy pont ez a két ember összeáll, és mögöttük még ott a Vishal-Shekhar is. Aztán megjelent a soundtrack, amin hűlt helye volt ennek. Semmi jel nem utalt arra, hogy ebből mégis lett valami. Még néhány site le is hozta, hogy akkor wtf?

Végül mégis csak elkészült. A hír igaz volt. Pár héttel az ost után rakták ki. Egyfajta Rajnikant himnusz, meg tisztelgés, a munkássága, és ő előtt. Ami szép és jó. De ez engem hol és minek érdekel? Whatever. Ezért kár volt.

Azt hiszem úgy jártunk legjobban, hogy a filmzenei korongról ez lemaradt, és nem kapott helyet. Megmaradt ilyen promó zene. Annak oké, de ha valami többet reméltek annál, hogy ez most hype, és felkapott lesz, és mint a vírus terjed a szét neten, akkor eléggé benézték. Mert értem én, addig rendben van, hogy a déliség az új desiség, de mégis ebben pont a déliek menők, ők maguk, hiába is szenvedi túl ezt bw.

Verdikt. Nem kukába való. De majdnem.    

Ne azt nézd hogy milyen. Hanem ezt, hogy hogyan készült. Itt is igen a legújabb ígykészült, a Titlihez, abból, ami a Chennai Expressből (még 3 hét és premier) való, és eléggé szeretjük, volt róla szó.

Arról viszont talán nem, hogy pluszba még egy DÁBSZTEP verzió is készült hozzá, arra az alkalomra, ha már az eredeti túl édes, cukormázas, habkönnyű, babapopsi sima lenne neked. Miközben te a táncparkettek ördöge vagy, az éjszaka császára, aki twistel, akkor is amikor nem tud róla, na pont neked és hasonló társaid kftnek jön jól az a fajta plusz változat is. Mehet az adagolás, a csapatás, a yolo. Avagy a Vishal-Shekhar mindenkire gondol. 

A howtomakeit pedig igazából olyan, amilyenre számítani lehet. Semmi meglepetés. Mert ha engem kérdeztek, pont így képzelek el egy Rohit Shetty féle, Farhan koreografált, Srk-Dee jodival megáldott dalbetét forgatást. Haláli, humoros, hülyéskedés. Persze ettől még nagyon pöpec volt nézni minden egyes másodpercét. Tipikusan olyan érzés fog el a nézése közben, után, hogy bárcsak én is ott lettem volna. És azt hiszem ennél nagyobb és több bók nem is kell, felesleges már, mára, ehhez. A csúcsjelenet 2:25.

Shah Rukh Khan megmondja. És ha valaki, na ő aztán csak tudja mitől. Érdemes is hallgatni rá, releváns a témában. A színész a Chennai Expresst hozza most alapul, meg öt tippet ad mellé jótanácsba, hogy jegyezzük fel, mert az még jól jöhet bármikor.

Ezt kihagyni, nononono. Én gyorsan vettem is egy üres lapot, és megfogadom valamennyit, amennyi(re) csak tőlem telik. És amennyire komolyan lehet venni egyáltalán ezt a hét percet. Mert alapjáraton fun az egész, konstans dobáltam tőle a szmájlikat.

Még ilyen ígykészültnek is simán megteszi, sok behind the szkéna van benne.

Az Srk-Dee jodi meg félelmetes, hogy milyen jól mutat. Akár on, akár offscreen. Pont ma olvastam egy cikket ezzel kapcsolatosan, ahol az volt a főfőfőkérdés, hogy vajon megismétlődik az a fajta medzsik, ami az Om Shant Om-ban megvolt közöttük, és amiért annyira lehet szeretni azt a mozit. Háát, nehéz ügy. Csak remélni tudom, hogy igen lesz a válasz, és a Chennai Express velük, miattuk (is) fog örökzöld lenni, és hasonló magasságokat elérni, mint azt az OSO teszi, és tette a mai napig.

A legjobb jelenet: 5:09. Nekem ez azóta se sikerül. Pedig baromira menő.              

Az őszintét megmondva nem ez a legévzenébb a Chennai Express albumról. De azért így se kell szégyenkeznie, mert szép darab, egyáltalán de nem húzza le az albumot, sőt, kifejezetten jót tesz neki azzal, hogy ez pofonegyszerű, minden modorosságtól mentes, nem mint a többi olykor.

Amiknél néha úgy érezni, hogy túl vannak spilázva, mert a Vishal-Shekhar is nagyot akart robbantani, hozni valamit, olyat, picit mást, mint eddig. Meg hát a nyomás is ott volt a kezeken, SRK filmről lévén szó és ez érezhetővé is válik.

Ettől eltekintve, ha nem mondtam volna még, a soundtrack fülbarát, a tavalyi AR Rahmani JTHJ-hoz képest sokkal több dallamtapadás-gyanús trekk bújik meg rajta. És én ezek közé sorolom ezt, a Kashmir Main Tu Kanyakumarit is. Hogy miért? Mert kapós. Hogy milyen?

A fogékony hangulata, a plébek énekesek tökéletes párosa, a desivarázsa olyan plusz, ami jól jön a mindennapokban. Van kisugárzása, kellemes, és lehet táncolni rá, a dalszövege is releváns, a Fifty-fifty har situationt pl. úgy megjegyztem, hogy nem is akartam.

A videóról meg még inkább felesleges sorokat koptatni. Abban tényleg nincs hiba. Működik nagyon. Egyszerűen nézeti magát. Még ilyet. Most már komolyan várom a következő dalbetét promót. Abban azonban egészen biztos vagyok, hogy a címzenét a végére tartogatják, mégis puskapor és chartbuster szagú.