calacitra

Tavaly divat volt, most meg idén már divatabb lett (nemcsak) bw filmzenéket fűszerezni csak úgy. Talán minden tizedik filmre jutott is egy mashup, ami nem sok, de pár évvel ezelőtt még azt se tudták ott, hogy ilyen létezik, vagy ha tudták, akkor nem volt ki csinálja.

Szóval, ahhoz képest nagyon bejött a számítás. Meg alapból sem butaság egy olyan országban ennek vállalkozást nyitni, ahol a filmek úgyis a dalokra épülnek. Van létjogosultsága.

És mégha nem is gombamód szaporodnak, de szép számmal szerepelnek, és kapnak helyet soundtrackeken, vagy külön, külön videóban, esetleg filmek végén, stáblisták alatt bevágva, a legjobb pillanatokkal aláfestve. Így kell ezt. De ha nagyon beindul a szekér, lesz ez másképp, rájönnek majd hogyan máshogy.

Addig viszont a képlet adott, ami egyszerű. Van 3-4 húzónév a szakmában, aki szakmázik, és adja a nevét ilyenhez, sőt nem is csinálja rosszul. Nyilván neki is van rossz napja, és az se utolsó, hogy miből dolgozik, de ha minden kirakó a helyén van, a helyére kerül, akkor abból mindenki csak nyerhet. Ő, a film, meg mi is. Annál jobb leosztás alig ha van.

A most következőkben a zenemaszalázás helyi nagykövetei adnak ízelitőt abból, hogy ők hogyan csinálják. Egészen jól. Hiszen csak és csakis a legjobbakat hoztuk el, és mutatjuk be.

Nincs is más hátra, menni előre fejjel a zenének, aztán ne lepődjünk meg, hogy ha az egy másodpercre jutó azonos ütemek összáma érthetetlenül kevés lesz.

Ha bw filmeken múlna csak, akkor továbbra is üres lenne a falam. Nem teljesen, de éves szinten nem tudna annyit adni hozzá, hogy abból mindenhova jusson. És oké ez sok egyéb más befolyásoló tényezőtől is függhet (szoba, annak nagysága, vagy poszter, annak a mérete), de az egész üzenete nemcoelhosan szimplán annyi volt csak, hogy most se a plakátjaiért szerettük bwot, meg a filmeket. Ahogy eddig se, és ezután se.

Ennek ellenére persze én vagyok a legboldogabb ember, ha bármelyiket is magaménak tudhatom, legyen akármilyen is, akárhonnan, - és gondolom vagyunk még ezzel egy páran. A régi is kincs, ahogy azokat rajzolták, kézzel, meg festették, maga volt művészet. A mai is valami olyasmi, kicsit már gépiesítve, ilyen programmal, olyan stílusban, de azért a kreatívitás bwban mára sem lett hiánycikk. Ha akarnak, kijön a lépés, tudnak olyat is, aminek keresni se kéne a helyet, az megtalálná magától.

Szumma. És bár még mindig több rossz van, mint jó, valamint tudjuk, hogy az emberek 1%-a választja így ki a filmeket, ez alapján, ránézésre, de hát amíg létezik, és van ez a plakátkészítés különműfaj, éljen a marketing, addig lehet miből válogatni, és ilyenkor év végén ítéletet mondani arról, hogy melyik is az, amelyik a poszterek posztere. Amit csak arra találták fel, hogy hazavidd, gyűjtsed, kirakjad, megőrizd és a többi.

Itt is vagyunk no, helyben volnánk. Következzenek is a legjobb bw plakátok 2013-ban. Akinek meg van belőlük felesleges, ne tartsa vissza, küldje. Bár karácsony már nincs, de hát az ajándék az mindig ajándék. Ilyeneket lehet, ezeket szerettük nagyon, el is mondjuk miért, és meg is mutatjuk őket, hogy azért. Lehet nem érteni vele egyet, nem is kell. De azért ők a legjobbak.

Bárki kérdezi, hogy mit csinált idén bw, hát nem babbal gurigázott. Csak szórta és szórta a jobbnál szebb dalokat, filmeket, meg filmeket és dalokat. Tényleg na, kritikus is legyen a talpán, aki azt merészeli állítani ezek láttán, hogy az indiai filmművészet bw térfelén csak jojoztak éjjel-nappal, és maszalákát forgattak megállás nélkül, mikor éppen nem volt más.

Mert volt, és ennek meg is lett a böjtje, a hatása, mindenki olyan lépést tett a sakktáblán, amire korábban nemigen volt példa. Aamir Khan Dhoomba igazolt, Salman filmet se mert forgatni, Sharukh shettystyleba ment le, míg Ranbir sokkolt, hogy tessék-lássék felnőtt és a Kapooroké a jövő. 

Viszont mielőtt éjfélt üt az óra és nagyon beleásnánk magukat a szaftos részletgombolyakokba, esetleg nyitnánk a pezsgős üveget ideje korán, amivel leöblítenénk a pár napos szaloncukor savas maradványait a gyomrunkban, azért menjen csak BOB-ra a játék. Legyen mondjuk ez a két nap, az utolsó kettő az évből, és szóljon arról, hogy bw megcsinálta, tudott olyat, amivel, amiért most megéri, megérdemli foglalkozni, hogy idáig jutott idén, 2013-ban, szorosan 2012 után, de még egy paraszthajszálnyival 2014 előtt.

Mit is mondhatnánk előjáróban dióhéjban? Nos igen, hozta a formáját, jó szokását, idegesítő sallangjait, modorosságát, meglepetéseit, mindazt, ami nélkül bw nem bw. Ez áll jól neki, ezért szeretjük, akár még rossz időkben is vele vagyunk #fingerscrossed. De a most következő listaáradat, ami a blogra zúdul majd, meg rám, meg rátok, nem a rosszról emlékezik meg, hogyan is. Emeljük ki azokat, a legjobbakat, akik rászolgáltak, vitték valamire, és NEM elsősorban crore alapon, mert csak az a fontos (amúgy mahára de).   

A BOB (Best of Bollywood) pont azért királyság, mert itt mindenki, és mindenki előtt nyitva áll az ajtó, lehet jönni, megmutatni mi van. Ami nincs, az senkit nem hat meg.

Ilyenkor még a kedvencek is háttérbe szorulnak, az elfogulatlanság veszi kezdetét, és a minőségből is csak a minőség számít, persze erősen szubjektíven és személyre szabottan. Aki meg él vele, és érdekli, hogy mégis milyen volt ez az év bwban, zenei, item number, film, poszter, színész meg minden - szempontból, na az ne gyakran bóbiskoljon el innen, mert amikor éppen kontent lesz, attól el lehet csábulni majd és akkor még szépen fogalmaztam.

Szóval iszkoljatok. Még 2 nap. És 8 fejezet. Ennyi csak. Holnap kezdünk. 

Arról már talán beszéltem, hogy nem vagyok oda és vissza az új Dhoom dalokért. Pritam, leülhetsz, egyes. Arról viszont nem, hogy közbe a film, a bemutatót követő harmadik napja olyan 100 crore feletti pénzt kasszírozott, hogy olyat még bw mozi nem látott. Ergó a Chennai Express ezzel a lendülettel ment is a levesbe, és már el is felejthetjük, hogy egyáltalán létezett, vagy volt valami hasonló filmtörténelmi tette az idén. A Dhoom tehát megcsinálta. Picit féltem tőle, de ha már Krrishnek nem sikerült, neki annál inkább. Eszméletlen azért. Durva számok jönnek, mennek, és majd egy hét alatt összehozott 200 croret, annyit amennyit kábé eddig összesen a Chennai Express. Na de az már egy másik poszt története, ha lesz is ilyen fajta csúcsmedöntés. Halkan teszem hozzá, hogy a lergrosszabb forgatóköny esetén is lesz. Addig viszont Tu Hi Junoon. Aamir Khan táncolni továbbra se tud, Katrina igen. Ő az eyecandy. Szép is amit látunk, kár hogy ez a fülünkre már nem áll. 

Az egyik szemünk sír, a másik nevet. Itt a vége. Ergó ennél több jobb és rosszabb bw filmzenét már nem fogunk hallani 2013-ban, 2013-ból. De talán nem is baj, mert ha menni kell menni kell, és igazából az, hogy így lett vége egyáltalán nem bűn. Hiszen ha azt nézem, az első három havi termés után kábé ez a negyedik negyedév adott olyan magas labdákat, amikre szívesen lehet visszagondolni.

Persze lehetnék mazochista, és kérhetnék még többet a jóból, az évzenékből, nem csak egy három havi kilencre valót, ami valljuk be tényleg kevéske, de akkor se nem leszek. Már csak azért se, mert tudom, hogy ezekből nem egy mondhatja el magáról, hanem négy is, hogy évévzene a drága, és meghívást kapott az év végi legek, legjobbak, top 20 mezőnyébe. Ahol esélye van megkaparantani akár a legszínesebb érmet is. Mert hát vannak annyira jók, ennyit elárulhatok előjáróban.

És szerencsére, szerencsénkre, a dalok mellett az albumok sem vallottak szégyent. Sőt. A Ram Leela, a GTPM, vagy az R... Rajkumar soundtrackje is vállalhatóan vállalható, és nem csak egy, vagy kettő, vagy három daldarab miatt. Hanem úgy egészben működnek, szerethetőek, és lehet is szeretni őket. Nagyon. A majdani végelszámolásban velük is komolyan számolni lehet ebben a különversenyben.

Tehát szumma ide vagy oda, az évzáró egész jól sikerült. Az utolsó nagy dobások megérkeztek, ahogy azt kell, picit meg is mentették az évet, bwot, aki a köztes hónapokban nem igen talált vagy éppen adott magára olykor. Hiányoztak is az ilyen filmzenék, onnan, de hát a célban kell elsőnek lenni, nem pedig a célegyenesben. És na tessék, bw jókor is volt jó helyen, soha rosszabb időzítést, és lezárást.

Köszönjük is akkor az egész éves, estés, négy darab negyedhavi filmzenékkel teli figyelmet, mert legközelebb már a legjobbakból is a legjobbakkal, a krémmel térünk vissza már. Azokkal az évzenékkel, akik megcsinálták, véghezvitték, abból az évzene gyanús 40 daldarabból (van annyi össz, most nem számoltam össze) törtek ki és fel, hogy megmutassák mi volt A zene bwban, 2013-ban.

De addig még aludni kell pár napot, meg egy karácsony is útban van és lesz, arról nem is beszélve, hogy az utolsó negyedév filmzenéi még csak most jönnek, jelentkeznek, hogy mi még itt vagyunk. Oké gyertek csak. A dragontape közreműködésében akkor szóljanak is ők, mert megérdemlik. Ti meg iszkoljatok, twisteljetek rá, plébekeljetek, veressétek, rázzátok a tooht, mintha holnap nem lenne ünnep. Ohwait...