calacitra

Vagy akár írhattam volna úgy is, hogy az év legjobb 10 filmje, bwban, meg onnan. És talán nem is állnék messze az igazságtól, mert ők azok, akiktől a legtöbbet lehetett kapni. Drámát, akciót, humort, meglepetést, élményt, egyszóval szórakoztatást hatványozottan.

Be is kell vallani, hogy bw 2013-ban jobban teljesített. Hiába akarnék, akkor se tudnék igazán belekötni az évbe. Nyilván voltak megingások, megcsúszások, bukták (mert azt szeretem), de azokból vagy kevesebb is jutott, vagy a sok pozítiv hatás elnyomta őket, és nem is igazán lehetett rájuk figyelni.

Nem is kell. Mert a színpadon, a középpontban nem azok vannak. Hanem ezek. A legek, a legjobbak, az év kiemelkedői jeles, vagy színjeles tanulói, az olykor bw-ot magát meghazudtoló önjelölt, bátor, öngyilkosok filmvállalkozásai, akik nekimentek a megszokásnak. És éppen bejött nekik.

Vagy azok, akik csak azt csinálták, amihez a legjobban értenek. Aztán mégis itt vannak, tudtak emelni a téten, és tetézték azt, amit már azt gondoltuk nem igen lehet. Feldolgoztak, mosolyt csaltak, érzelmeket szültek, elhitették, hogy bw élt, él és élni fog. Van keresnivalója, nem csak határokon belül, hanem azon túl.

Következzenek tehát valamennyien, a top10, ahol a new age, párhuzamos filmművészet un-bollywoodish újhullám oldalának képviselői mellett a hagyományos trendet követő konvencionális határokon belül mozgó darabok is helyet kapnak. Nem azért, mert így akartam, hanem mert így alakult.

Kaptunk innen és onnan is egészen vállalható kötelező képkocka látnivaló jóságokat. Érdemes volt tehát bw mellett maradni, vele tartani most is, idén is. És csak reméljük, hogy jövőre, ugyanekkor, ugyanitt egy csöppet sem fog megváltozni a véleményünk, és kitartunk egymás mellett, bármit is tartogat az a 2014.

Úgy döntöttem most rövidre fogom. Egyrészt azért, mert inkább a lényeget olvassátok, meg hallgassátok, mint a rizsát. Másrészt azért, mert nagyon nem tudok mibe és miért belemenni. De várjatok ezt azért még kifejtem.

Szóval bw nem hagyott minket cserben. Hozta a kötelezőt, és még talán egy picivel annál is többet. Évzenék jöttek-mentek, negyedévenként jelentettük is őket az megvan, amikből bár nem volt nehéz kihozni a top társaságot, viszont pl a szívem szakad, hogy egy észbontó Mein Senti Hoon lemaradt így is.

De amik maradtak, azokat komolyan bárhol, bármikor, bárkivel. Ha koreográfiára nem is vagyok kapható sokszor, azonban dalszövegre, wannabe arijitsingheskedésre, plébek éneklésre annál inkább.

Verdikt. Jó év volt ez na. Vagy soha rosszabbat igazából. Jobbat azért nagy nehezen elviselnénk. De rendben volt, mind emberileg, mind szakmailag és évzeneügyileg. Erről már a saját fületekkel is megbizonyosodhattok a hajtás után.

Mit is kívánhatnék. Másnapot, embertelen mennyiségű tooh rázást, twsitelést, fülpornót. Bw már megtette, amit neki kellett. Most te gyere.

Aki azt mondja, hogy idén aztán semmi sem történt bw házatájékán, na az hazudik. Mert annál is több. Ehhez pedig, hogy igazunkat bebizonyítsuk, el is hoztunk a továbbiakban egy évre való tucatnyi hol vicces, hol szomorú pillanatot. Olyanokat, amik vele jártak, hozzá tartoztak ehhez a 2013-hoz, meg a bombayi központú filmgyár hétköznapjaihoz. Nyilván csak azok játszanak, akik szerintünk az adott hóban is vitték a pálmát, meg a maradék xy napban. Az meg, hogy ez filmmel, színésszel, zenével kapcsolatos-e nem volt törvényszerű a kiválasztásnál, úgyis sokat foglalkoztunk és foglalkozunk még velük az évben, és a BOB keretein belül. Egyszerűen csak megmaradtak, és meg is fognak még sokáig, emlékezni lehet majd ezekre a pillanatokra.

Jöhet is akkor a múltmegidézés, a nosztalgia, és mintha tegnap lett volna. 321.

Lehetnénk most elfogultak, és mondhatnánk azt, hogy a bw filmzenék voltak az idén a leghangosabbak, a legnépszerűbbek, nem utolsó sorban a legjobbak is, de azért ennyire most se volt és mégse egyszerű a történet.

Mert, ahogy a filmek esetében el kell ismerni, hogy dél és más egyéb nyelven működő, régióhoz tartozó filmközpontok vitték el a pálmát, úgy a hallottak futottak még kategóriájában is volt szerencsénk találkozni az év folyamán nem egy és kettő igazán ütösebb, évzenébb daldarabbal, ami nem éppen volt hindi.

Ettől még imádnivaló marad bw, és tényleg nagyon sok jó zenét köszönhetünk neki 2013-ban (erről majd egy másik listakor), viszont neki is, nekünk is jobb, ha vannak még további indulók a szakmában, ahhoz közel, mert így az életben, évben legalább még több zseniális indiai muzsikára van esély. És lett is.

Egy top10 pont ki is lett centizve belőlük, bár volt eredetileg sokkal több is, ám a kedvencek ők itt, személyre szabottan. Meg is indokoljuk miért, és meg is mutatjuk, hogy a diszkók népe se keverje a szezont a fazonnal, bw-t valami mással. Ezek itt azok, a mások, hol kannadai, tamil, telugu, malayalam alkotások filmzenéi, vagy sorozatoké, rappköltemények társaságában. Fákje.

A lista tehát elég színes, vegyes meg unikum. Iszkoljatok, twisteljetek, rázzátok a tooht, vagy csak képedjetek el, dobjátok le a szempillákat, mert ennyi jó nem bw dalt hátán nem hordott idén az internet. Csak itt, csak most, csak úgy. Úgy van. Legyen.

Ha másra nem is, arra jó volt ez az év, hogy belássuk, az item number intézménye megrekedt már egy ponton, és válságát éli. Tavaly is célozgattunk rá, de ami idén volt, az még legmerészebbnél is sötétebb álmainkat is felülmúlta.

Persze haldoklásról szó sincs, nem is lehet, mert amíg van bw film, addig van ez is. El nem fog tűnni - a vásznakról, nem is kell. Meg amúgyis szépen fizet. Aki item girlnek áll, adja a fejét, az jól tudja miért teszi.

És az is lehet, sőt biztos, hogy csak mi innen a tescos fotelből látjuk ennyire magyarosan a tételek helyzetét, pillanatnyi állapotát. Ahogy állóvízben süppednek, és csak nem kavarja, zavarja fel azokat senki. Meg gondolom az indiai aktív közönségnek ez is megteszi. Hát még a férfiaknak.

Jó is nekik és annak, aki ugyancsak élvezi Priyanka 63271. unalmas tételét, vagy Sunny Leone amatőr (khm) tánciskolás mutatványát és harcát a koreo elemekkel. Viszont nem minden item number arany, amiben egy szép színésznő, esetleg pornósztár vendégeskedik. Annál több kell.

Patent helyszín, még patentebb koreográfia, annál is patentebb zene. És ha ezek mind-mind-mind együtt vannak, egy nagy egészt alkotnak, az élen a lédivel, aki elrabolja a showt, meg elvonja a figyelmet az item number gyengeségeiről (tökéletes nincs?!), akkor mondhatjuk el, hogy totálisan megérte minden rúpiáját, belefektetni.

Máskülönben a fene vitte el. És el is vitte, sajnos. Mert idén minden ötödiket lehetett úgy istenesen élvezni, és értékelni, azért, amiért elkészült valójában. Hiszen vagy a lédibe volt a hiba, vagy a dallam nem tapadt, vagy a koreo volt átgondolatlan, vagy pedig a helyszín nem adta, magát, át.

De még ennél is borzasztóbb volt az, amikor egyik se tudott annyira kiemelkedni, a másik fölé nőni - jó értelemben véve, hogy azért lett volna indokolt a puszta létezése, meg újranézése, és filmben való nem elpörgetése, mintha ott se lenne.

Még szerencse, hogy voltak, akik áldoztak rá, pénzt, energiát, időt, kreativítást (ez fontos), vagy éppen csak kijött nekik a lépés, és most úgy beszélhetünk róluk, mint követendő példákról - a többieknek, és mint a legjobbakról 2013-ban. Hát sziasztok.

Miattuk, csak értük, csak nekik.