Régen is volt már január. Akkor, amikor Pritam utoljára filmzenével állt elő. Az volt emlékszünk az elég sikeresnek mondható, hogymi, nagyon is sikeres Race 2 korong. Azóta viszont nuku. És legközelebb is csak április végén hallhatjuk az ő bw dalait, Radhika Rao and Vinay Sapru közös rendezésében, az I Love NY című moziban.

Még szerencse, hogy ez bw, és a soundtrackek megjelenése mindig előrébb jár a vetítés, a premier időpontjánál. Van, amikor két héttel, van, amikor akár egy hónappal is korábban miénk lehet már a hivatalos filmhez tartozó muzsika-egyveleg. Az biztos, hoy az ILNY esetében erre még várni kell, másfélhó van vissza még, de addig is vannak betétek, dalpromók amik bár rövidek, és sokszor hazudnak, sejtelmesek, meglepetéssel, megannyi csalódással teliek, de hát ezért szeretjük őket.

A következő az Aao Na szép kisnagy utat járt be, amíg eljutott hozzám. Magyarul amíg megszerettem. Mert be kell vallanom férfiasan megszerettem. A refrénnel és Sonu Nigammal egyszerűen nem tudok betelni, de lassan ott tartok, hogy már az egész 'begyere'. A nagy örömben, imádatban már csak attól félek, hogy teljes hosszában nem lesz ennyire feszes. Ez azonban már a jövő zenéje.

Egyelőre velem van, most is, még mindig, tovább és előre. A rövidsége ilyenkor azért tud bosszantó lenni, már megerőszakolom a play gombot. Miközbe azt se felejtsem el még elmondani végszóval, hogy azért desinek is desi tetszik lenni, semmi extra, csilivili, túlragozás nincs benne, talán ezért is láv.