calacitra

Szerethető meg minden az ILNY legújabb táncdalbetét promója, akkora különösebb probléma nincs is vele, csak elfelejted kategória, erre holnap senki nem fog már emlékezni.

Zenében is volt minőségibb audiocuc ezen a soundtracken Pritamtól, messze nem tökéletes, de még így is üti a látottakat. Amikről elég nehéz eldönteni, hogy annyira lájti, hogy az már jó vagy éppen ellenkezőleg.

De tudjátok mi jutott még eszembe róla. Az, hogy Kangna Ranaut nem tipikus heroine alapanyag. Már. Vagy sohasem volt az. Azért volt, mert a Fashionben pár évvel ezelőtt tényleg lealakította a csillagokat is az égről, fakt, viszont az is igaz, hogy azóta aztán tényleg semmi.

És nagy valószínűséggel nem is ezzel a mozival fog visszatérni és jelöléseket behúzni, az emberek szívét újra megérinteni, őket megnyerni, hogy lássátok itt vagyok én még, lehet velem számolni. Arra várni kell bizonyosan. A helyzetét pedig csak nehezíti, hogy sok jó fiatal tehetséges színésznő indul bwnak, és akkor még a befutott, felkapott mai színésznők is ott vannak, járnak előtte. Lehet persze én írtam le, és sokkal rózsásabb, színesebb a története, mint ahogy azt lefeketefehéreztem. Remélem azért hallunk még felőle, és újra kijön neki a lépés, mert képes rá. Addig meg ilyen romkomokba (mint a TWM volt pl) viszi a szél.   

Ha minden hét így indulna, egy rossz szavam nem lenne. 

Mert bw most nagyon kitett magáért. Képek, poszterek, trailerek, dalbetétek tömkelegével nyitotta meg március utolsó hetét. Fuck yeah. És ez még semmi, hiszen alig volt olyan ezek közül, amin húztuk volna a szánk szélét, hogy ezt nem, ezt miért, ez nem tetszik. 

De oké elég a beszédből. Jöjjenek helyette a tények. Tessék. Mindjárt kezdésnek itt is egy I Love NY című mozihoz szerzett Pritam dal, amiben az alkohol-szimpatizáns karácsonyfaként feldíszített Sunny Deol sokadmagával danszolgat metrón, utcán mindenhol. Meg mi is vele. Not bad. A film akár még jó is lehet.     

Régen is volt már január. Akkor, amikor Pritam utoljára filmzenével állt elő. Az volt emlékszünk az elég sikeresnek mondható, hogymi, nagyon is sikeres Race 2 korong. Azóta viszont nuku. És legközelebb is csak április végén hallhatjuk az ő bw dalait, Radhika Rao and Vinay Sapru közös rendezésében, az I Love NY című moziban.

Még szerencse, hogy ez bw, és a soundtrackek megjelenése mindig előrébb jár a vetítés, a premier időpontjánál. Van, amikor két héttel, van, amikor akár egy hónappal is korábban miénk lehet már a hivatalos filmhez tartozó muzsika-egyveleg. Az biztos, hoy az ILNY esetében erre még várni kell, másfélhó van vissza még, de addig is vannak betétek, dalpromók amik bár rövidek, és sokszor hazudnak, sejtelmesek, meglepetéssel, megannyi csalódással teliek, de hát ezért szeretjük őket.

A következő az Aao Na szép kisnagy utat járt be, amíg eljutott hozzám. Magyarul amíg megszerettem. Mert be kell vallanom férfiasan megszerettem. A refrénnel és Sonu Nigammal egyszerűen nem tudok betelni, de lassan ott tartok, hogy már az egész 'begyere'. A nagy örömben, imádatban már csak attól félek, hogy teljes hosszában nem lesz ennyire feszes. Ez azonban már a jövő zenéje.

Egyelőre velem van, most is, még mindig, tovább és előre. A rövidsége ilyenkor azért tud bosszantó lenni, már megerőszakolom a play gombot. Miközbe azt se felejtsem el még elmondani végszóval, hogy azért desinek is desi tetszik lenni, semmi extra, csilivili, túlragozás nincs benne, talán ezért is láv.      

Házasodna a gazda Sunny Deol, de végül egy boxerban, kigombolt ingben ott találja magát Kangna Ranaut hálószobájában. Vagyis ott találja meg őt Kangna, meg őket a barátja. Kell ennél több? Nem! Ebből jön is aztán a legújabb bw romkom.

Rendhagyó jodival, Pritam zenékkel, mókás pillanatokkal, édességgel, kedvességgel, majd biztos kellő drámával is. Nem mondom, hogy április 26-án a premieren feltétlenül, minden körülmények között szerény személyemmel szaporítanám a nézközönséget, de a kritikák és még az előttünk álló zenék, dalbetét promok változtathatnak ezen álláspontomon. Korrumpálható vagyok.

Bár igazából tetszik az előzetes. Nem több, nem kevesebb, pont annyi, amennyi kell. Még akkor is, ha borítékolható a vége, na.   

A harmadik poszter kellett ahhoz, hogy a címet felfogjam. Ami tehát nem I love New York, hanem I love New Year. Még jó, hogy messze van április vége és akkor vetítik.