calacitra

Keresve se találhattunk volna ennél megnyerőbb választást, hogy feltámasszuk az eyecandy rovatot, életet csiholjunk bele, mert igen csak lemaradt a többi posztcímkével szemben. De lárifári, most itt van az e havi FHM, címlaplányával: Esha Guptaval. Lapoznánk is. Többször. Képek meg vannak beljebb is, ha valakit (mindenkit) érdekelne.  

Az is egy hatalmas szempont, hogy a foci betört Indiába (elindult az ISL), de még ha ez nem is túlzottan hoz lázba minket, az mégis csak a leglegleg, hogy ez bizony csomó dalt von maga után. Klubhimnuszokat, amilyen pl. az Atletico de Kolkatanak van - megklippesítve. És talán nem ferdítettünk nagyon és nagyot, amikor azt merészeltük 140 karakterben megasszondani róla, hogy az összes ebévébé hivatalos himnuszát kenterbe veri. Yep. u.i.: Innentől fogva csak ennek a csapatnak szurkolok, senki másnak.

Ez a Kill Dill dalelőzetes nem is azért szerethető, amilyen, hanem ahogyan amilyenné válik. Mert a végtermék bár szuper érzést kelt, mégis annyira nem kap el a lánc, mint ahogy egyiknél se, mert a SEL most és soha többet kitett magáért. A Nakhrileyre is az az egyenlet róható fel, ami nem más, mint a szem>fül. A 90-es évek meg és felidézése nyílván partiban van, nem mehetünk el szó nélkül mellette, de a csomagolás a mindent vivő.

Majdnem egy éve ilyenkor pont ugyanígy egy Prabhudheva dalelőzetes borzolta a kedélyeinket. Hiszen ki tudná elfeledni a Saree Ke Fall Sat. Nem is tudjuk, vagy tudja most a Keeda. Nem ellenfél annak. Hiába az ausztriai jelenlét, PD koreo megőrülése itt is, vagy Himesh fülmegkapó akkordjai, nem lesz a kedvesem hosszú távon. Érzem én is a régiségét meg hogy a beatek ütnek, ez viszont kevés. 

Happy Ending. Sachin-Jigar. Raj&DK. Ez azt hiszem mindent elmond, amit el kell a következő dalbetétről.