calacitra

Meg 11 másodperc még. Pritamtól. Jobb, mint a Players, azt a szintet megugorja, de a tökéletest így is, itt is baromi messzinek érzem. Szó se róla van rajta himnuszgyanús, az év legjobbjai között is vállalható tétel, de ez csak egy, a többi meg kevés. Az egészről nagy értékelés később, addig tessék csak megbarátkozni vele, hátha jobban sikerül.  

Aki összelegózta pedig nem más, mint Pritam az indiai zeneszerző. Akit sokan egyszerűen csak a másolás nagy mesterének tartanak (kábé olyan mint a mi Palink, csak nála ezt hangjegyekbe mérik) és hát valljuk be most sem hazudtolta meg önmagát. Elővett valami olyat, ami tényleg old school és azt new schoolá változtatta teljesen. De tényleg ehhez ért ő, nagyon. És mielőtt még beleásnánk magunkat a részletekbe, most álljunk meg egy pillanatra és képzeljük el hogyan is történhetett meg mindez!

Talán a youtube csatornáit csekkolgatta ápdételte éppen Priti, esetleg a poros kazik között turkált, vagy a bakelit lemezeivel tapézta ki a falat, amikor rájött a keze ügyébe akadó Boney M láttán és hallatán, hogy milyen kúl zenék is születtek akkor, abban az időben, amikor még blablabla.... amiket mára már mennyire elfelejtettünk vagy nem is ismerünk mi, indiaiak. Pedig kéne - hajtogathatta ezt magában, amikor is bumm, az isteni szikra kipattant. És ez lett belőle.

A vid alatt azt írják, hogy a jogokat megszerezték rá, de nem is a Boney M-et dolgozták fel (az se eredeti egyébként), azon csak "lazán alapul", hanem valami bengáli költő Shookno Patar Nupur Nupur Paye című dalán. Aha. Olyan ez, mint a Ghajini sztori volt anno. Amiről azt mondták, hogy nem a Mementon alapult, hanem a tamil filmen. De az meg pont a Mementon alapult. Szóval honnan is indultunk? 

A megjelenés óta van vita belőle rendesen. Sokan szeretnének eredeti, igazi bw zenéket hallani, nem ilyen újragyártott (we no speak indiano), auto-tune gazdag dalokat. Mások azonban megvédik, hogy jó lett ez, nem kell bántani Pritamot mindig. És van a harmadik fél, a közönyös köztes. Ide tartozunk mi. Akik ugyanúgy szeretnének sadda haq és hasonló bw muzsika orgiákat átélni, de mivel nem változtathatnak a rendszeren (#aminemtetszik), ezért más lehetőség nélkül elfogadják, ami van. És most ez van. Ami ennyira nem is rossz. Nánánánáná.

Persze aki sokat hallgatta a Boney M-et annak van benne nagyobb élvezet. De mondjunk jót róla már. Ott a tánc, aki táncol, a női hang az pl. gyönyörű benne, az eleje is tapad, egyedül a férfi verze az egyedüli gyengéje. A címe, ha nem lett volna még az I'll do the Talking és az Agent Vinod filmben szerepel majd, ami teszem hozzá továbbra is királynak tűnik ez láttán. SAK iz go bek. 

Bw akciófilmhez zenét írni sosem volt könnyű és hálás feladat. Ebbe már sokak bicskája bele is tört az évek során. Egy példa erre? Nem kell messzire menni, legutóbb éppen a Don 2 esett ennek áldozatául, vagy is inkább a zeneszerzői a SEL. Akik végül is azzal menekültek meg a csúfos kudarctól, a lebőgéstől (bár kaptak hideget így is rendesen), hogy a filmben, a filmhez valamennyire passzolt mindaz, amit amúgy magában nehezen lehetetett hallgatni filmzene címszó alatt. Pedig mondani se kell, mennyire fontos az, hogy a zene a képektől elszakadva is legyen legalább annyira értékálló és tartalmas, mint vele. Hiszen, ha a zenét vesszük elő, nem a filmet. De gondolom értjük miről van szó. Pritam is felfogta, csak neki sem jött össze, nem sikerült valami emlékezeteset, maradandót alkotnia.

Mellette szól az, hogy jobban és ügyesebben ugrotta át az akadályt az előbb említett SEL-nél, azonban még ez is kevésnek hat. Annak tükrében pláne, hogy milyen jó zenéket köszönhettünk neki 2011-ben. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ezek többsége szerelmes balladák, jókedvű, szórakoztató muzsikák voltak, mint sem akciófilmhez készített ütemdarabok. Egyetlen mentsvára lehetett a film. Vagy csak lehetett volna, mert a web úgy tudja nem szerepelt olyan jól kasszáknál, ahogy azt várták előre. Persze ez nem jelenti mindjárt azt, hogy a zene is vele együtt bukott, de lényegében vele együtt bukott. Maga a soundtrack egyébként egy elég átlagos filmzenei album lett. Hagyományos Pritam fűszerekkel. Amit a zeneszerző sok remix még több auto-tune társaságában készített el. Szóval, ha az ilyesmi nem a barátod, akkor tuti nem is fogod szeretni.

Szórakoztató, táncolnivaló, bolond és egyben életerős muzsika is ez Pritamtól Mika Singh tolmácsolásában. Amit annyira szerettünk, hogy 2011 legjobb 20 dalának felsorolásában is helyet szorítottunk, vagy inkább ő magának. Pedig ha onnan (kontra oldal) nézem a sztorija szokásos: welcome zene n+1, a külföldön élőket, visszatérőket figurázza ki, ahonnan jöttek, ahogyan satöbbi. Nem újdonság ez. De azért a punjabi sangeet élénk érzésben verhetetlen. Pl akárhányszor halljuk mindig leterel a székről a parkettre, hogy danszolni van rá kedvünk újra és megint. Mi több, a videó sem csúnya, öröm nézni. Hogy te is szeretnél így táncolni? Én is.  

Zene. Délutánra. Pritamtól. Egyenesen hozzád. És még a nap is süt hozzá. Ennyi.