calacitra

Imran Khan nem tud leállni a vlogolással. Nem és nem. Míg eddig a forgatásról adott képinfot benne, ezekben, addig most már a film nagyvilági promoja van terítéken, arról szólnak a videk, van tele a youtube sajtó. A különbség régihez képest, hogy most már nem mindig az ő kezében van a kamera, és hogy a szakálla is mintha nagyobb lenne.

De pontosan mit is látunk?

Ott van Dubaiban, NY-ban, mindenhol ő, a sztár, aki hirdeti az EMAET igéjét. Még úgy is, hogy az utazása sokszor nem zökkenőmentes, mert egyszerűen mindig történik vele valami, rossz is ha éppen úgy van, és általában úgy van. Pl. a Delhi reptérre való út erre külön példa kezdésként. De ahogy elhagyja a poggyászát, miközben rajta kívül mindenkinek megvan, az is csak vele történik, történhet meg tipikusan.  

Később már azt látjuk, ahogy a színész zúz az éjszakába bele. De ott sincs lazulás, hiszen a filmet népszerűsíti, pontosabban a zenéit. A dj tolja is az EMAET címadó dalt egyéni kérésre, amiért a táncparketten majd megvesznek az emberek (NOT), miközben Imran szétdobál pár filmzenei korongot a tömegbe, aki kapja... szerencséje (vid erről lent). Már ez is kúl volt, de ez semmi. Mert ezek után még újságot is szerkeszt (cikket címlapot). Hwhat? Ugye, mondom.

Még Dubaiban csatlakozik hozzá Kareena is, a film női (másik) főszereplője is. Így együtt jelennek meg a dubai Arabian Center Mallban, ahol tömeg van. Nem Rákay féle kétmillióan vagyunk sacpermértékű, hanem szó szerinti sikitozó tömeg, csekk neki. Akik között aztán virágok találnak gazdára. 

Ugrunk egyet. Jön New York. Ahol a reptéren egy igazi IK fanatikus asszony rózsát ajándékoz neki, miközben azt látja, hogy a nagy lufik, az emberek odébb vannak, nem is rá vártak, hanem más valakit üdvözölnek a városban. Forever alone. Vagy mi ez a számára.

Majd szétnéz az utcán. Itt azért néha legalább meg is ismerik, éljen. Végül pedig ellátogat egy welcome partyra, egy fun eventre ahogy mondja, ahol még műsorral is kedveskednek neki, amiért ő autogramot oszt meg mindenkivel lefényképeszkedik.

Még egy város van hátra, arról is írunk majd. 

Desis jazzes fütyülös darab az EMAET filmzenei összesből. Nem a legjobb, nem a legkedvencebb, a korongról, de a hidegben mégis jólesik, lecsúszik egyszer. Csak is egyszer. Mert egy Aahatein vagy akár a címadó dal közelébe nem érhet, amik már a megjelenés óta állandóan hallgatás alatt állnak. A videó meg. Az is jójó, korrekt, bár sok új jelenet nincs benne, a nagy részét már láttuk. Lassan jöhetne a film.  

Az Ek Main Aur Ekk Tu egyik nagy romantikus melódiája valami olyasmi képköteget kapott, ami ahogy az várható is volt. Amit Trivedi meg király, mondtam már? Mondtam. De csak kicsi, még egyelőre. Mert azokkal a gyenge számokkal lehúzza az egyébként még így is átlagon felülire sikeredett ostet, mi mást is vártunk tőle. Hiszen ez is milyen jó anyag már, sőt a hozzá karcolt remix is tapados tud lenni. Ez azonban, most itt, a lassabb, érzelmesebb, romantikusabb, tüctüc-mentesebb verziója, ami közben Imran Khan és Bebo kapcsolatuk nem éppen rózsaszín napjait élik meg spoilermentesen.

Ha valami, akkor ez nagyon hiányzott már nekem eddig az EMAET vlogokból. Gondolkodom, úgy egy ideje, pontosan Karan Johar standupozása (még a második részben) óta nem volt ilyen mi zajlik a forgatásokon, a függöny mögötti bejátszás. Na de most megkaptuk, végre. Olyat, ami egyben bemutat új szereplőket, statisztákat, rendezőket (az egész alapküldetése ez), de egyúttal vicces is tud lenni. Azt azért nem mondom, hogy a legjobb, mert a fent említett az etalon ilyen téren, viszont móka a javából (simán dobsz rá egy szmájlit). S bár nem is Imran Khan fogja a kamerát másokra, mégis őt láthatjuk, ahogy éppen megtréfálják jól-ügyesen-okosan. Az egész videó amúgy szépen fel van építve, külön feliratozták, hogy még jobban értsük mi miért történik, ha maga az átvert nem is sejti, sejthet erről semmit. Ő felkészül a jelenetre halálkomolyan, action, majd jön a sokk. 

Az Imran Khan vBlog hatodik része eléggé relevánsra, és alkalomhoz illőre sikeredett. Azért na, sokat nem hiszem hogy gondolkodtak ezen - a tartalmon. De hát szép és jó, mondom még akkor is, ha a filmről ebben semmi nem derül ki, amiért az egész vlogozás megszületett egyáltalán. De ne legyünk ünneprontók, nene. Ne is. Hanem inkább álljunk oda képzeletben Bebo és Imran és mellé, és közösen kívánjunk ezt a 43543543x boldog boldog boldog új évet nektek. Oké. Ezt is tesszük akkor. A calacitra bw filmkekben gazdag új évet kíván, boldogat, boldogabbat, soha rosszabbat meg ilyesmit. Aztán nézzetek még több hindi filmet, hallgassatok még több desi zenét, még még. Ha meg bwszüzek vagytok, nos, most kezdjetek neki, amíg nem késő.