calacitra

Most már értem, hogy mit is érezhetett Mou akkor, amikor csapata idehazai vendégszereplése után irreleváns kérdésekkel bombázták szét. Pedig én csak egy újabb mashupot nézek magam előtt, éppen a Happy Endinghez, amit Kiran Kamath varázsolt full unalmasra. Mi történik itt, kérem szépen?

Mert az látszik, hogy mashup hajó elúszni látszik, trendisége sem trendi többé. Amit nem csak az mutat, hogy a száma lecsökkent egy év leforgása alatt, hanem, hogy ez a minőség rovására is ment. Az idén talán, ha volt egy, amiben volt potenciál, a többi nagyon homályra sikeredett. 

Ennek a filmnek is meg vannak a jó tételei, adottságai hozzá, hogy abból frenetikus zenemaszlázás kerekedjen ki, de könyörgöm: nem ilyen. Felejtős az egész, ami a műfaj idei indiai megnyilvánulására is igaz sajnos. Talán a jövő a lesz az új múlt ebben az esetben, fingers crossed.

Még két nap a Happy Ending bemutatóig. Ami azért őrült nagy sikert nem fog learatni, de igazából egy tisztességes helytállást már elvárnánk tőle. Nyilván a filmnek magának kell bizonyítania, de akik szeretik a romkomot, a rendező párost, a sachinjigari dalokat, az legyen ott helyettem is a premier napján, és zsákoljon be egy-egy ilyen posztert, mert annyira éhezik az üres falat vagy fordítva.  

Annyira adja magát, hogy netto butaság lett volna ezt ki nem használni. Ahogy azt meg is tette a Happy Ending castja, amikor két forgtás között, vagy jelenet alatt, mellett készítettek egy mókás videót az elhíresült, picit már túl is használt Happy dalra. De így is funfunfunfun.

Igaz, ez ilyen félhivatalos, kiszivárgott, mert azóta már leszedték és privátba lehet csak befigyelni, de aki nem bírja kivárni a következő, már ofisöl világszintű megjelenést, az most és itt most betekintést nyerhet abba, hogy milyen az, amikor ők-színészek plusz cameosok elengedig magukat, és veretik csillionyiszor másodperc törtrésze alatt, nem pedig éppen Iszkaszentgyörgy. Happy---

Azt hiszem ez az a dal, aminek felesleges ígykészültet rendelni, mert pont, és csak így, sehogy máshogy képzelem el, ahogy a világra jött. Egymás mellett akusztikusan, ráénekelve, alápengetve, fújva mikor hogy és kész is lett. Rekha Bhardwaj belépői azért felteszik a pontot. A Sachin-Jigar visszatért, mint annak a rendje. 

Megígértem magamnak, hogy nem fogok meglepődni, akárhányszor csak egy Happy Ending dalelőzetest vágnak a fejemhez. De aztán de. Csak sikerül meglepnie Jigareknak és a rendező duónak. A HTKM is annyira laza, hogy már szétesik, kicsit ütemét vesztett, és az is lehet, hogy elfogultságomból eredendeően én akarok többet belelátni, de tetszetős marad. Ami a külföldi helyszínt illeti egyáltlán nem zavaró tényező. És a színészek is partnerek ebben, lehet lehálivudozni, de ennyi belefér bwból, sőt ha tudjuk, hogy kiktől érkezik.