calacitra

Honnan volt annyira ismerős? Innen.

Nehezen lehet lejönni erről a szerről. S miután a CNN nemes egyszerűséggel 2011 legjobb dalának nevezte, azután meg még inkább keresik az emberek, ha eddig nem keresték. Ma már videók ezrei születnek róla, vele, nap mint nap. Legutóbb pl SRK énekelte el valahogy, de mint mondta az interjúban, erre ő nem tud táncolni, mert ez olyan, amire nem lehet. Biztos nem hallgatott még belgát. Vagy, nem látta még ezeket a tehetségtől duzzadó, kameraérzékenységből jeles holland fiatalokat, akik úgy tudnak rá danszelni, de úgy, hogy annak már tényleg sírás lesz vége. Mi jöhet még? 

Az a bizonyos. Ahogy a bemondó is mondja, Adele és bibör a levesben, megérkezett a kelet, most ezzel a tamil csodával, aminek sikerét még kálámbo se tudná kinyomozni. Mi azért megpróbáltuk egyszer már. A nyugat leülhet, egyes.

Megérkezett India válasza a Mizura. Én legalábbis így jellezném, ha valahogy kellene. Talán azért, mert kábé olyan faékegyszerű, mint a legoszong. Vagy nem is. Ez ez ez még annál is puritánabb. De mégis működik, - sőt jobb annál. Miközben ez is hatalmas fun és tök random az egész, mintha csak mikrofonerőpróba menne onetwothreefour. Beleszövegelésekkel, rászámolásokkal, visszakérdezésekkel. Amik mind-mind lehetnének zavaróak, pont annyira, mint a zene és táncjelenetek fel-feltűnése az indiai filmek cselekményeiben, de nem. Erről egyáltalán szó sincs. Simán szerethető. És egy idő után már bele is mászik a fejedbe. I am sing song, flop song, oke super mama, ready? Ready.

Lássuk akkor. A Why This Kolaveri Di a fenti példával egyetemben azért is jó különösen, mert nem veszi vérhalálkomolyan magát. És így nem tud műnek mutatkozni, nincs ideje giccseskedni, magyarán viszlátot intünk vele a modorosországnak! Valamint még újabb jó példa lehet arra, hogy a kevesebb néha több, meg az egyszerűség az egy nagyszerűség. Semmi kuelhu, semmi ordibálás, semmi overacting, a dáptep se (t)rendel, ki van kerülve az összes jól. Szerencsére. És nem csak ettől, de ettől is lesz egyedi igazán.  

Az persze nem új, hogy alapból ilyenre tervezték = made in India. Tudom. De azért mehetett volna a másik irányba is, jobban. Hiszen lássuk be, India tele van szép zenei szerelmi giccses balladákkal, n+1-re megvolt az esélye. De ez inkább más lett. Inkább szórakoztat, a szerethetőfaktora, ami kicsúcsosodik na meg a ritmus ami számít benne. Olyan sláger, amire táncolnak japánban, amit feldolgoznak angolul, amire énekel kicsi és nő, öreg és fiatal országszerte és amitől még a führer is kiakad ("the lyrics don't make sense"). Ott van mindenhol, mint a vírus, a 25 milka nézettséggel, pedig nem érted, sokan nem is értik miről szól.   

A szerelemről, A szerelemről. A háttértörténete a dalnak annyi (ami a közelgő 3 című tamil film egyik zenéje), hogy a lány visszautasítja a fiút, aki aztán (ittasan) énekelve próbál rájönni arra, hogy miért is tette ezt ő vele. És itt jön képbe a következő csavar, amitől megint csak egyedinek tekintem a WTKD-t. Hogy hétköznapian tálalja az egyszerűség mellett az üzenetet, vagy inkább az érzelmeket. A fiú szimplán az utca embere, aki lehet bárki, akárki a helyén, a helyében, mert ezt támasztja alá a nyelvezete is. Ettől is lesz olyan közvetlen.  

Mert feltűnt gondolom, hogy fura a nyelvezete. Segítek: tanglish. Ami a tamil és az angol nyelv(ű szavak) keveredéséből jön létre. A zeneszerző el is árulta, hogy egyébként nem is csinált mást, mint leírta egy papírra azokat az angol szavakat, amiket használnak ők a tamil nyelvben, mint "te én tehén", majd összemaszalázta rímekbe formálta, vagy ha nem nem, és ennyi. Csiribá, létrejött a dal. Nem nagy tudomány, nem is láttak benne semmit, ennél többet, de miután kiszivárgott a weben, és egyre többen meghallgatták, szerették, nem volt kérdés a véglegesítése zenében, és videóba való formába öntése. 

Szumma. A zene már kb egy hónapja tartja izgalomban az embereket. Ami a filmnek pl kiváló marketing. El nem tudom képzelni, csak ezért mennyi ember fog betévedni arra a mozira. Ja és hatalmas verseny folyik a feldolgozási jogokért is. Jelen pillanatban a győztes Akshay Kumar, aki - megelőzve SRK-t -, rendelkezik azzal, hogy punjabi, hindi vagy akármilyen nyelven ő vele éljen tovább a lelke a szelleme a dalnak. Érdekesség még, hogy azóta már élő sóban, a tévében is debütált a dal, ahol a fiúk zsebre tett kézzel, olykor már fletos táncmozgással is hatalmas sikert arattak. Végezetül pedig. Még itt a promo video aláfeliratozva minden egyes betűvel, Shruti Hassannal! meg egy olyan vélemény, ami a legjobban igaz rá: "I have no idea what he's saying, but i love this song".