Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Nijamellam Maranthu Pochu

1:11 - Made my day.

Nem is a zene miatt, Anirudh for prez, imádom az Ethir Neechal korongot oda és vissza, sokkal inkább a dalbetét, a koreográfia okán. Ugyanis már marhára izgatott voltam, hogy mit hoznak ki ezekből a zenékből vizuálisan. Mert az ember elképzel valamit, oké a dalszöveg a téma egy fonal, amibe lehet kapaszkodni, hogy majd biztos lesz benne ilyen meg olyan jelenet, de azért Kollywood is tud (rendre) meglepetést okozni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen ezt vártam, csoda te csoda, de azért nem is csalódtam benne, sőt. Az említett pillanat, az ott látható mozdulategyüttes, ahogy a zenére táncolják, például egyből mosolyt is csalt az arcomra. Meg ánblok szerethető. Ilyen ez a dél-indiai filmgyártás.   

0 Tovább

GIRL gundello chotistha

Hogy az a hegedű vigye el. És hozza vissza. Most ezekre az alapokra, ütemekre indul a heti fűszerezés, kontent(t)olás itten. A dal címe Violin (ohwait?!) és az Iddarammayilatho telugu nyelvű filmből való. 'Dél'ben az igazság, Allu Arjun meg meg még mindig király. Csak el ne felejtsek közbe posztolni is, mert a szám jár és nem a kezem.   

0 Tovább

Rooba Rooba #amithallgatok

Helloszia Tollywood. Azt meg hirtelen nem is tudom, hogy a 2010-es telugu nyelvű Orange filmzenék nélkül eddig hogy létezhetett egyáltalán ez a blog. Alapkő, csiszolatlan gyémánt, szinte klasszikus mindegyik dal az albumról. A filmről azoban ez már kevésbé mondható el, de arra határozottan emlékszem, hogy azért jól szórakoztam rajta akkoriban mikor megnéztem magamnak, és jó visszagondolni rá, meg emlékezni. Így sanszos, hogy még valamikor visszatérek rá. Ram Charan meg nagy kedvenc, remélem nem is kell bemutatóköröket futni. Ha pedig a Raanjhanaat Dhanush miatt, akkor a Zanjeert meg pont miatta, az ő bw deübátálása okán lesz kihagyhatatlan kötelező képkockanéznivaló a részemről az idén. De addig is Rubá Rúbá, hej Rúbá Rúbá...ajájájó.   

0 Tovább

Yaaro Ivan

Dél-indiai zenének párja nincsen. És tényleg. Mert a hamarosan mozikba kerülő Udhayam NH4 című filmhez készített dalocska (promo) le sem tagadhatná származási helyét. Nem is kell, ez így jó ahogy van. Szeretjük. Egyszerű és nagyszerű. Siddharth meg amúgy is nagy kedvenc személyre szabottan.

Ja és el ne felejtsem, azok is nézzék/hallgassák meg, akik nem tudnak fütyülni, mert ettől biztosan megtanulnak. 

0 Tovább

How to make it: Ethir Neechal

Eddig keveset beszéltünk Anirudh legújabb filmzenei kreditjéről, de nem azért, mert most nem hozott a világra egy újabb Why this kolaverit, és fújás-sírás van, patakkönyek. Nem-nem, hanem, mert csak nem akarnak jönni azok a dalbetét promok, ahol lehetne agyondicsérni, hogy mennyire de annyira szuper, amit csinál ez a gyerek.

Az Úttánc posztnál azért már nem bírtam tovább, érthető, de ott se toltam fel a szivárványt a seggén. Itt se fogom nagyon. Habár el kell ismerni, tehetsége az van, friss, fiatalos, lendületes, mégis konvencionális, aki azért előszeretettel használja országa, népe sötöbö hangszereit, jól, nagyon jól nyúl azokhoz és ötvözi a rusztikust, a hagyományost a modernnel.

Ez utóbbit, a tüctüct, a dábtepet, meg az autotunet sokan kikérik maguknak, hogy mert a Moonu zenéire ez nem volt jellemző, ejnye no, és ez már sok. De ez hülyeség, 20+ valahány évesen tökre nem elvárható tőle, hogy oldszkul, dudával, ősi indiai hangszerarzenállal operáljon minden egyes és kettes dalával. Én legalábbis nem, meg aztán így is, ahogy írtam messze menőkig, a teljesség igénye nélkül is kihasználja az arzenált, és olyan tételeket hoz ki belőle, amik slágeresek, mondhatni egyediek.

Habár ez utóbbit lehet és szabad megkérdőjelezni. Főleg azok után, hogy az Ethir Neechal egy Moonu 2.0-nak nevezhető. Ugyanis a két lemez között van hasonlóság, átfedések, mindegyik számnak van is párja a másik korongon, de tényleg ki lehet sakkozni ügyesen-okosan, hogy Local Boys az új Come On Girls. Vagy minden bizonnyal az Ethir Neechal, a title track, a címadó zene az új Why this Kolaveri Di Moonus megfelője dalban mérve, és összehasonlítva. Ez persze nem rossz, pláne akkor ha működik, sok zenész a világon ebből él, de talán egy picit több újdonságszellő elfért volna a korongon. És talán ennyi is a kivetnivaló, amit találok összesen a soundtracket hallgatva és nézve. Nem több.

Mert szumma 2013 vele indult el. A legjobb indiai filmzene korong bizony az ő nevéhez köthető. Ismerős sztori mi? Egy évvel ezelőtt pont ez ment végig. Mosoly. 

Most meg jöjjön ahogy az Ethir Neechal készült. Forgatási snittek, dalbetétmorzsák a filmből, és egy Yo-Yo Honey. Király. Ti meg ne álljatok le ennyinél, ne érjétek be ennyivel, lépjetek túl rajta (a refrént megjegyezni szabad, nekem már megvan), a korongon akad még más Anirudh fülzsírtépő dallamtapadásos csoda.  

0 Tovább

calacitra

blogavatar

bollywood for breakfast. yikes.

Utolsó kommentek