calacitra

0:00: Hé. Ezen a dalcímen se rugózott sokat az meg az agya, aki megírta

0:04: Megy a Guitar Hero, én meg nem hallok a jobb fülemre

0:10: Bréking mégis jó a fülem. Onetwotreefour

0:16: Előkerült már a szaxi is. Pedig kevesebb mint fél perce megy

0:33: Jegyezzük fel, hogy az első Hey, lesz ebből több is gondolom

0:42: Azt mondta Papon, hogy ’szándosám’ vagymi. Fingom sincs ez mit jelent, de tetszik, mint szó

0:55: Desifaktor pipa

1:00: Megmozdult a jobb lábam

1:13: Tapstapsikolnak, közben Maria vette át a stafétabotot

1:25: Oké, ez eléggé látji

1:30:  Wúwúúúú

1:45: 20 másodperc alatt megfordult a világ itt, jöttek a skótok, a kelták, a húrok, a bendzsók, hát de mi lesz itt még?

1:50: Vagy lehet egyik sincs azok közül, csak meg lettem anirudhozva

1:54: Ezt a részt úgy tudom átadni, hogy ónájnénájnénájnáje

2:06: Újra ének. Ilejezés

2:24: Kész, megvettek kilóra

2:39: Milyen nap lesz holnap?

2:48: Ez mi ez hang volt, fasza

3:10: Ónájnénájnénájnáje. Ez gecikellemes

3:32: Akkor valahogy így kell elkezdeni egy albumot

3:53: Fütyülnek is. De fülyülök én is. Várjatok meg!!!

4:22:  A 13. Hey. Ez így szerencsétlen szám

4:27: Najó megvan a 14. is, nyugi van. Elkiabáltam, fok

4:33: Várható váratlan, kiszámíthatatlanul sablonos, de egyből/egy! 

A trailer óta levakarhatatlan. Bepókhálozta magát az agyamba, elfoglalta a füleimet, és kész egyszerűen nem lehet megszabadulni tőle. Harris Jayaraj szép volt. Szép lett. A nyugat érdeme is nyilván, de ettől még az idén epikusabb témát zenében kizárt, hogy hallottunk volna.

Így nem nagy meglepetés, hogy ez a dél-indiai, tamil nyelvű, kollywoodi filmzene is lett a ma tgif himnusza. Miközben ne felejtsük el, hogy a szombat ezen a héten nem kerül megrendezésre. Csak egy újabb, a második hétfőt köszönhetünk a holnapban, fúj. Megyek is vissza inkább ezt fülelni, varázslatos szó szerint.      

Idén is veszteséges lett a Sziget. Komolyan fogadni kéne rá legközelebb, mert minden évben ez megy. Talán az is benne van, sanszos, hogy szar volt a felhozatal, legalábbis ami a mostanit illette. Na de csak azért mondom, mert éppen ezt olvastam, amikor a lejátszó átváltott eme daldarabra, amiről per pillanat fogalmam sincs, hogy hova és honnan való, csak jött, látott, dallamtapadott. Így tanítják, és így kell ezt. Mindjárt zártam is és fejeztem be minden olvasnivalót, hagytam ott ahol, mert erre a kezeket fel fel és fel kell tenni (szigetgyanús jelölt a jövőre nézve haha). Plébekelni rá, táncolni mintha te lennél Hirtihik vagy nem lenne holnap. Igazából pedig olyan rossz, hogy már jó. Zárjuk is le a hetet vele. Felejtsünk, újratervezzünk, dansz. What the...

Na megint egy kitűnő példra arra, hogy Kollywood még nagy dolgokra hivatott. 

Selvaraghavan mozija pedig pont egy olyan mozi lehet, annak tűnik, amivel jól fenékbe lehet rúgni bwot, hogy mi ilyet is tudunk, ti meg nem. Mert amíg ott, a hindi nyelvű filmek hazájában senkinek nem jutott eszébe ilyen és valami ehhez hasonló concept, addig a tamil nyelvűeknél már igen.

Itt van ugyanis az Irandam Ulagam előzetese, ami talán Avatar, talán nem, de hogy ilyet indiai filmtől nem nagyon láttunk, láthattunk az szinte biztos. Harris Jayaraj zenéje pedig már csak a pontot teszi fel az i-re (Dhanush vagy SPB is énekel az albumon!). Epik.

Miközben nem 3 perc, és egy árva szót nem ejtenek el benne. A dalbetéteket is ügyesen kikerülik, egyszóval mindenben azt szeretnék a néző tudtára adni, hogy ez egy nem hétköznapi, konvencionális indiai film lesz, hanem valami egészen más.

Már látom is magam előtt, ahogy bw ráharap és már csak azon megy a vita, veszekszenek, hogy kié legyen a feldogozás joga.

Kötelező képkockalátnivaló.         

Már csak fütyülök a melegre. Meg erre a dalra. Ami a Kadhalil Sodhappuvadhu Yeppadi kollywoodi filmből csöppent át ide, és vette magára a mostani hétkezdő himnusz szerepkörét, hogy vele induljon jól a hét, ami persze látom ám: javában tart. De ha eddig elviselhetetlennek éreztétek, az pont ezért volt, mert nélkülünk indult el, most viszont hello sziasztok, már velünk lesz élménygazdagabb és indiamámorosabb. Arról meg ne is beszéljünk, hogy hónapot is váltunk közbe.      

Amúgy egyedül csak az a bosszantó ebben, - a dalbetétben, hogy még mindig nem láttam magát a filmet. Amiben meg még az a bosszantóbb, hogy ki tudja mikor fogom. De a leglegelegbosszantóbb az egészben, hogy nem is rajtam múlik, hanem azon, hogy semmilyen vállalható felirat (gondolni angol) nem készült hozzá még most se. Márpedig a hétfőnél, a szilvásgomboconál, és az AC Milannal csak egy dolgot utálok jobban, hát ezt. Hogy egy indiai filmhez nincs idegen nyelvű felirat, vagyis olyan amit értenék. Nyilván egy teluguval, vagy egy hindivel se lennék most beljebb. Szóval akinek van, vagy tudja, hogy van, vagy tudja is hol van, hol található, az ne tartsa magában, mint a hétpecsétes titkot.

Extravaganza háj!