Meglepetés. Meglepetés ez olyan szempontból, hogy alig hiszed el azt, amit látsz. Vagy amit nem. Mert Ranbir Kapoor-féle filmelőzetes régen szaltózott ekkorát, mint amekkorát a Besharam.

Talán csak nem ehhez vagyunk, voltunk hozzászokva az utóbbi időben-időből. Biztos. Hisz mind a Barfi, mind a YJHD ebben toronymagasan uralkodó volt. Az ember nem tudta nem szeretni azokat (és utána se még végeredmény formájában). Szemben ezzel, amiben nehéz megtalálni azt, ami igazán ranbirkapoorossá teszi. Valahogy pont ez veszik ki belőle. Inkább vették. Mire is gondolok?

Ranbir lesz idén, 2013-ban a szegények Chulbul Pandeye. Már csak azért is találó és igaz eme megállapítás, hiszen az az Abhinav Kashyap rendezi a Besharamot, aki a Dabangg rendezője is volt egyben. És akarva-akaratlanul, ha nem tudom, hogy ő csinálta ezt, akkor is tudtam volna. De persze ez nem ok arra, hogy ennyire sótlan legyen. Lehet kövezni, de az jutott eszembe, hogy erre Ranbir nem áll készen. Ő nem Khan még. 

Persze az oldszkúlság, a Lalit zene, az intertextualitás megjelenése (DDLJ, Salman) vagy a család, ahogy Kapoorék rendőrt alakítanak, az vicces, és akad még szórakoztató pillanat is ebben a szűkhosszú 3 percben, de inkább unatkoztam rajta, mintsem szeretném újra magamnak látni azonnal. Ez most akkor a csalódás számlájára írjuk is hozzá, és imádkozzunk, hogy csak a trailervágók nem kapták meg időben a fizetésüket, azért lett ez ilyen gyenge.

Egyelőre emészteni kell. A dalbetétekkel még a maguk javára fordíthatják az eredményt, de teperés nélkül nehéz lesz. Ugyanis az emberek többsége (aki nem Ranbirfan), a többiek se tudják hova tenni ezt. Legutoljára ennyire a Talaash osztotta meg a népet (közel azonos like-unlike), ami végül azért csak behúzta, és maga mellé állította a nézőket. Kívánjuk hát ide is a legjobbakat, és reméljük lesz ez jobb is, sokkal jobb majd október elején a mozikban. Úgy legyen.