Ami a Zinda volt a Milkhanak, az Eye of tiger Rockynak, az most a Ziddi Dil Mary Komnak. 

És abban egyetérhetünk, hogy nagyon epikus, patetikus az egész, sablonmű az ilyen fimekbe bele való, n+1. De mégis roppant mód innováló, inspiráló és életigenlő Shashi Suman legelső dalszerzeménye - a filmből és az albumról. Legutoljára hasonló érzést talán csak a Chak De India címzenéje tudott kiváltani. Az volt ennyire futás, nem megállás, mennés, meg 

 a hétfő reggeli ébresztők késő péntek éjszakája.  

Nem energiabomba, vissza van fogva, de a sportszeletnél meg több. Vishal Dadlani is korrekt, jáájájé. Szóval ki ne akarna ezek után kesztyűt húzni. 

u.i.: azért leszek mazochista, és szívesen kézbe venném ennek a feltúrbosított, karcosabb kiadását is, amellett, hogy ez így is az álmok himnusza.