Az egyetlen valamire való, értékelhető, többször is visszahallgatható zenéből úgy igazán (első fülre) egy van a Student of the Year filmzene korongon, a Ratta Maar. De az tényleg ilyen, meg olyan, hogy oda és vissza előre és hátra. Mit mutat az idő? Egy órája konstans forog már, wáh. 

De nem csak csöpögni jöttem. Lehúzni is. A Vishal Shehkar azért pici csalódást tett le ezzel az asztalra. Főleg a Shanghai után hatalmas visszaesés a SOTY album, vagy már zuhanásnak is megteszi ez. Pedig próbáltak, próbálkoztak nyugatiak, frissek, menők, trendik lenni, de ez nagyon nem jött össze a legtöbb szám esetében. Hiába na, ezt csak Amit Trivedi tudja felfokon művelni. Ők nem. Még nem. 

Ettől, azoktól a gyengus daloktól tekintve azonban a Ratta Maart nagyon betalálták. Én meg óriás mód bekájaltam. Akkor ezt talán így meg is beszéltük. Fülesre vele.