Van úgy, hogy az első megérzések cserben hagynak. És igen, a Purani Jeans mesápja is tökelőször, még néhány nappal ezelőtt pont nem így szólt. És nem azt vettem észre rajta, még egy kicsit se, hogy ez valamiért jó lenne. Vagy nekem való, nekem találták ki. Viszont másodjára már egészen más lett a leányzó fekvése, mert most hogy írni akartam róla (nem éppen ezt meg ilyet), és hallgattam vissza, mintha már fülbarátok lettünk volna. Kellemesbe csapott át, élvezhetővé vált, motyogtam is rá a bajszom alatt, és a fejem is járkált va levegőben közbe. Persze jóllehet nem lesz évvilágmashupverő, de nem utoljára találkoztam vele, fogok még, Ram Sampath meg csak összehozta, ha nagy nehezen is.