Ehhez most 94126587 gif is kevés lenne, hogy kifejezze milyen szinten lett ZSENÁLIS a legújabb Ramleela dalbetét. Meg táncbetét. Vagy gáfkgfdmhéglnbséfnfdhé. És akkor bogozzátok ki most mire is gondoltam, mit akartam írni.

Nyilván valami felső, superduper jelzőt, amit, amilyet szerintem még nem találtak fel ebben a világegyetemben. A Nagada Sang Dhol ugyanis annyira magasan van, hogy oda a kezek se érnek fel. Minden kétséget kizáróan az év eddigi legjobb dal és táncbetétje (bár az nem biztos, hogy ez a filmben is így fog visszajönni), amiben hidegkirázósan már kényelmetlenül minden a helyén van. És nincs hiba, egy beragadt homokszem, ami legalább egy picit teret adna szájhúzásra.

Ilyen nincs. Mert tényleg nincs. És tessék bw, lehet itt nyugatot majmolni, menni utána, követni, ilyen szuperhős filmekkel, olyan feldolgozásokkal (ez is az azért), de aztán ezerszer is csak oda lyukadunk ki, ahonnan az egész indult, elkezdődött. Amiért az ami, és amiért nagyon imádjuk. Pontosan ezért. Ezekért a pillanatokért. Bw reneszánszát éljük át, vele együtt. De mi a siker titka? Elárulom no, felsorolok öt fontos tényezőt, ami nélkül ez nem lenne ekkora élmény.

Mondom, figyeltek, írjtátok? SLB. SLB. SLB. SLB. SLB.

Akkor ezt is túltárgyaltuk. Persze van ebben több és más is, ám a kulcs, a generátor, a tröszt ő maga, a rendező, meg zenei rendező, a Ramleela atyja és anyja egyben. Akinek a seggén nem akarjuk feltolni a szivárványt még inkább, de hát a tények tények, magukért beszélnek, amik szerint a film az előzetestől kezdve csak egyre jobb és minőségibb lesz, annak tűnik. Meg egyre magasabb fokokra kapcsol, és a hypelufit pedig innen már nehéz jobban és hova felfújni egyszerűen (egyedül a további zenék miatt van para, jogosan sajnos). Van még kérdés?

Szóval Sanjal Leela Bhansali géniusz. Ezt tudtuk eddig is. Lehet régimódi, begyöpösödött, aki Romeó és Júliákat választ filmadaptációnak a 21. században, meg olyan öregember, aki még mindig hiszi, hogy bw az bw, tisztán, hagyományosan adja leginkább az igazságot, de ilyenek után, láttán mégis ki mondana neki ellent. Az ki, van, zárva.

Deepika Padukone pedig áááhh. Ezzel nem csak hogy bemutatkozott Leelaként (Ranveer alias Ram után, Tattad Tattad, azt is nagyon imádjuk), hanem jól be is mutatott azoknak, akik szerint nem tud táncolni, meg akik szerint nem való ide, egy ilyen szerepre. Akik sírnak itt Aishwarya után, hogy hát már semmi sem régi. De most ne is legyen. Mert ez így tökéletes. Vele. Deevel. Aki észbontó, szemet gyönyörködtető, micsoda performansz, energia, báj, és tudjátok mit, nekem olyan volt, mintha pont Aisht látnám. Kövezzetek. Viszont ha ezzel nem is értetek egyet, azzal biztosan, hogy igazi heroine lett, amit SLB hozott ki belőle, meg a szerep, a koreográfus meg saját maga. Hiszen ez ott van benne, és most előjött, a legjobbkor, amikor az idei úgyis az ő éve, a Ramleela pedig már csak hab a tortán lesz neki. Meg nekünk, tőle. Köszönjük.

Végezetül pedig ott aa környezet, a színek, a koreográfia, a tánc, a mozdulatok, amik mind-mind olyan elemek, hogy azokkal csak még teljesebb, még profibb, még élvezetesebb lesz a Nagada Sang Dhol, és amiket lehetne még mézesebb-mázosabb szavakkal illetni, de hát már kifogytunk, és csak arra van erőnk, hogy jobbulást kívánjunk a másik szereplőnek, Ranveer Singhnek, aki péntek óta kórházban van, ott ápolják, segítenek neki, hogy meggyógyuljon. Annyi biztos, hogy magas lázzal (dengue) vitték be, és az orvosok elmondása szerint az állapota azóta se változott, se jobb, de szerencsére rosszabbra se fordult, ami azért jó jel. Viszont így a Ram Leela marketingkampánykörútja, de a napokra tervezett zene bemutató is csúszik, bár ez most kit is érdekel. Neki hajrá innen is, nektek pedig akkor itt egy kihagyhatatlan kötelező képkocka látni és hallgatnivaló az október mellé megérkezve.