calacitra

Az, hogy valaki a ringben erős, attól még az életben lehet gyenge. #wannabecoelho Én legalábbis ezt szűrtem ki a soron következő Mary Kom dalelőzetesből. Meg azt, hogy senkinek sem könnyű (klisérelé kiakadva), küzdeni, küzdeni és küzdeni (is tudni) kell. Mary Kom-t pedig ebből a fából faragták, még kapott is pár pofont, a földre került, de aztán felállt.

A mikronfon mögött Sunidhi Chauhan.  

Ha elég volt már a sporthimnuszokból, de a Priyanka dal (Chaoro) meg nem jár kedvedben, akkor is van még bőven vállalható fültalálat a meglepően fényeskésre sikeredett Mary Kom soundtracken. Ahol Arijit Singh nem egyszer, hanem kétszer is visszaköszön, a legnagyobb megelégedésünkre. Amik bár romantikusnak romantikusak, mégse ikretornyok.

A Saudebaazi azért más. Shashi Suman letisztult, élvezetes akkordjai nem mélyek vagy rétegen rétegeltek benne, egyszerűen megkapóak, de nem is úgy a szó szoros értelmében. Jóllehet az eredetiséget számon lehetne kérni rajta, a nyelvemen is van jó pár, ami olyan ilyen, de hallgatom vagy 3 napja, és azóta se jutottam előrébb ebben a kérdésben, így nyert ő.   

Azt meg biztosra veszem, hogy a filmnek csak hasznára válnak majd ezek a zenék, mint amilyen a Ziddi Dil, vagy az általunk nagyra tartott Saudebaazi, ami most meghallhatható idelent. Háttér funkció meg aláfestés szindróma teljesen kizárva. 

Valaki írja erre: 'weird but great'. Szóval, akinek ez nem talált (a trailer után), úgy sehogy, az lehet már a filmben se fogja megtalálni a számításait.

Mert úgy néz ki, hogy Homi visszanyúlt picit a Being Cyrus időkre. Amikor még nem akart minden áron mainstreambe betörni, ahogy azt a Cocktaillel tette. Hanem különcködni, de jó értelemben. Mathias Duplessy zenéje ennek is szól. Meg erről. Ez a Fanny Re.

Ami izé nem vall szégyent, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy ettől hangosak a napjaim mostanság (azt a dörgések és viharok elveszik). Számomra sokkal inkább a karakterek a vonzóak, már-már csábítanak a mozikba bele, befele. Miattuk elsősorban. A dal csak mögötte kullog. Ami szépen fogalmazva igényli a hangulatot, a rákészülést, meg a jól szituált beütésre való hajlamot. Ha ez viszont mind megvan, akkor jöhet a reeeeeeee. 

Amikor Emraan Hashmi táncos dalbetétet nézek, elképzelem, hogy mi lenne ha a színész tényleg nézne bw filmeket, többet. Mert még a végén tanulna belőle, és ő lenne a következő Shahid Kapoor vagy akár Prabhu Deva. Persze ettől még mindig falra mászik, ha a parkettre invitálják két jelenet között. És lehet ez soha nem is fog megváltozni. Bár nem is nagyon erőlteti. A Raja Natwarlalban is a Dukki Tikki kedvéért láthatjuk hosszú idő után twistelni meg koreot ölni. De mondottam volt, őt se ezért szeretjük. Nem fejelfordítos, de ami Salmanban, meg azzal eladható, az vele pont nem.  

Mi sem szívmelengetőbb annál, mint amikor a nyugat keletben utazik. Mégis üröm az örömben, hogy a The 2nd Best Exotic Marigold Hotel pont nem hiányzott. Pláne, ha az elsőt vesszük alapul, ami arról szólt. Miről is? Na mindegy, mert a sequel több, több, és TÖBB lesz annál, kit érdekel hát mi volt a múltban. És lehet át is megy bw-ba, legalábbis az előzetes ezt kontrázza. Meg lesz egy Richard Gere, hogy oda rohanjatok. De szumma, aztán hiába

 ez az öregek emberek édes élete 

mégis megtekintésre több esély van nálam, mint egy hóembernek túlélni a sivatagban.