Alig hihető, de volt egy törtrésze a pillanatnak, miközben hallgattam, amikor azt hittem ebből jó dal fog kikerekedni még a végén, de aztán minden úgy történt, ahogy lennie kellett, és mindenki ment tovább a maga útján tovább. Én erre. A dal meg arra. Azt hiszem valahol a refrén körül szerettem ki belőle, szóval tömény egy percig tartott a romantikázásunk. Habár Singham kalandjait ezelőtt is másért bírtuk, nem a verőfényes napszemüvegéért, vagy a dalaiért. Értitek, na. Nem lepett meg, csak majdnem.