Ram Sampath nem vállalja túl magát. Úgy gondolkozhat, hogy a kevesebb néha több, és na igaza is van. Egy év/egy filmzenei album, lassan 10 éve már ezt a sikerreceptet is követi az egyik kedvenc zenei rendezőnk. Aki mára már eljutott oda, arra a szintre, hogy igazán jó, slágergyanús, mitöbb évzene faktoros tételeket állít össze, készít el. Egyre inkább megismerik, felfigyelnek rá, kell is.

És akkor 2013-ban újra populárisabbra, fiatalosabbra teszi át a hangsúlyt Ram, a tavalyi komolyabb Talaash után. Ami nem is nagy baj, hiszen ezért (is) szeretjük, a Luv Ka the End, de a Delhi Belly korong is miatta, ez miatt vált klasszikussá nálunk. A Fukrey pedig ezt az utat viszi tovább, követi nyílegyenesen. Azt mondja: fukfukfukfuk. Háááát. A címzene refrénjét, ha akarnánk se tudnánk egyhamar elfelejteni. A dábsztep pedig már itt is beköszön. Tetszik. Ide az egész albumot.