Akkor a Mashallahnak hivatalosan is megérkezett a(z Ek Tha Tiger filmzenei) korongon belüli legnagyobb játszópajtás-vetélytársa. Király! Vagy nem. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Hiszen de jó is ez, amikor akad legalább ennyi, szám szerint 2 igazán jó dal egy bw albumon, másrészről deszar, mert csak az egyik viszi, viheti majd el az év legjobb zene, zenéje címét. De erre ráérünk még, a visszajátszások, az összleforgási kreditek úgyis beszélnek majd heyettem. Egyelőre az van, az a nagy helyzet, hogy ez is maximálisan megérdemli(né) a titulust. Nagyon hangulatos, édes, és mégis keserű.