A Khanoknak, a Kapooroknak, a Singheknek, meg a többi felsőtíz nevevan színészdinasztiának most aztán igen lefőtt a kávé, mert Rajkummar Rao személyében egy igazán tehetséges, bátor, és jó színészi kvalitásokkal megáldott versenytársat kaptak a fejükhöz.

Akire nem csak mi, hanem már szerencsére bw is felfigyelt, és tavaly a(z általunk még nem látott) Shahidban nyújtott alakításáért pl. díjban is részesítették. De jegyezzük meg, hogy jelöléseket is szép számmal zsákolt a legfőként a Talaashból vagy a Kai Po Che c. filmekből ismerős RR-t.

Aki ezen felörömködve most még inkább beleássa magát a bw indie párhuzamos, underground filművészetébe, és csak nem akar romkomokat, mászálákát alászignozni (a Queen jóllehet a kivétel, de azt is behúzta). 

A következő a sorban: a City Lights. Ami megint valami olyan, amit nem bw, vagy egy másik 3-4 hollywoodi produkció ír, hanem az élet. Persze ez az indiaiak ettől aligha fognak kardukba dőlni, de azért csak jelent valamit majd, hogy a Hansal Mehta rendezte ezt is, aki a tavalyi Shahidot, amiben meg RR pont ott volt, és nyert azért. 

Nem tudom, de erre csak felkapják. Meg arra, hogy azért Rao mit meg nem tesz a családért, azért, hogy a gödörből kimásszanak meg hogy a múltat visszahozza, és a jelent valami fényesebb jövőre cserélje.

Lesz itt fénykeresés, kapaszkodás, megalkuvás, tűrés, és harc az élettel, az életben mindenáron. Mert azért a függöny meg a színfalak mögött zajlik az igazi történet bwban is. Must-see.