A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Ezeket a Warning filmzenéket úgy seringelem, mint a cukrot, pedig közel sem adják annyira az igazságot. A Tell Me How Much is csak azért került a posztsodrásba, mert jól kiemeli, hogy azért a plébek-énekesnek is van súlya bwban.
Itt például Mika Singh kerül a középpontba, a színészek meg mögé, és helyettük ő próbálja eladni a showt (ez gáz, lenne, ha nem Indiában lennénk). Próbálja. Ám nem sikerül neki. Végülis ha másért nem, a leopárdmintás göncért, meg az _attól, hogy szép, de nem okos_ csajokért már megérte felvenni a dalhoz a betétet. Már ha ez így be is kerül a filmbe, amit viszont kétlek.
De önismétlek nem rossz üzlet énekesnek lenni ottanság, betörni oda, és felfutni, majd oda, arra a szintre fejleszteni a képességeket, mint ahogy Mika tette, mert akkor ez is összejöhet.
A dal pedig hát inkább nem mondana el semmit semennyire. Szóval annyira. Így is állunk akkor.
Azoknak, akik annyira hiányolták már Hrithik Roshant a Dhhomból, most örülhetnek. Itt van ugyanis a Krrish 3 legelső dalbetét promójában, ahol kellő eleganciával rúgja fel a már semmi sem a régi elhíresült, intézményesült gondolkodásunkat. Hiszen ő tényleg nem változott. Vagy csak annyit, hogy még jobban táncol most, mint táncolt korábban.
És persze Shahid is nívós, ebben a tekintetben, egy elittáncos, olyan, akinek megint nem kell egy mozdulatcsomagot kétszer megmutatni, de Hrithiket bámulva mégis csak bámulni lehet, hogy húha. Miközben a színészi teljesítményére sem lehetett egy árva panaszunk eddig és reméljük ezután se lesz.
Valamint itt sem, a jelenben, ebben a sequelben, ahol sok minden fog a látványról szólni, na meg a látványról. De hát, ha SRK is ki tudott jönni belőle (lásd Ra One), és utána még alltime kasszasikert összematekozni, ám legyen, elviseljük akkor eztet is.
Amúgy ha itt tartunk, annál a bizonyos zárójeles filmnél, annyira férfi megérzésem támadt mikor néztem, mintha csak azt látnám újra. Hiszen ez a klubos, táncos, érdekes koreo's, fekete pákos cameos történet nagyon ismerős valahonnan. Erős dejavum volt, ti is jól tudjátok rá a választ, de én csak egyet kérek, azt, hogy ne legyen már a Krrish 3-ból egy RaOne 2. Légyszi.
Maga a dal catchy, bár annyira azért nem őrülök meg tőle, mint San Marinoi közönség a hazai gól láttán. Régi is, új is, ilyen hibrid elegy, keverék a Raghupati Raghav, ami szép és jó, de ennél viszont több kell, persze Hrithiken, vagy Priyankan ez nem múlik. Legközelebb legyen, hozza közelebb hozzám.
A tamil hiphop színtere nem az én játszóterem, ismeretlen minden porcikája, de ha van benne jóság, akkor nem kell túlmagyarázni a dolgokat. Mert a jó zene engem is elér, hamar megtalál. Míg a Hiphop Tamizha ebben érdekelt, és ért is valamit ehhez. Ahhoz, hogyan kell olyat csinálni, hogy attól legyen hangos később India és vele együtt a zenevilág. Mitöbb ma már, mint a tamil hiphop mérföldkőveit, úttörőit látják bennük, akik tudnak valamit nagyon, de nagyon.
A 'szegények Honey Singhje', a Hiphop Tamizha egy zenei formáció, duó, akik Chennaiból indultak. A megalakulásuk 2005-re tehető, az orkut is segítségükre volt, majd előbb kiadtak egy mixtapet, később pedig már (történt ez tavaly) első saját albumukkal is betörtek a zenebizniszbe. És betömték az addig félig-meddig akarva-indokolatlanul üresen hagyott piaci rést. Az említett album volt a Hiphop Tamizhan, ami elég szép kritikákat kapott, és erről a korongról is érkezik az Iraiva szám. Ami amellett, hogy igen csak tetszetős darab lett, még üresnek sem üres. Van tartalma, az ilyet szeressük, és ilyennből jöhet még több.
Nekem pedig ez egy felhívás is volt most a keringőre (azért korábbról már ismerősek lehetnek, közreműködtek Anirudh filmzenéinél is már két esetben), mert kell az az album. Ide vele.
Az utóbbi idők egyik legéletképesebb YoYo dalával megyünk neki az éjszakának. Ez a ma tgif himnusza.
De azért azt is előre jelzem, hogy nem kell bezsongani tőle. Nagyon messze van ez így is, attól, hogy igazi partytrekk legyen, váljon belőle. Soványka nagyon egyszerűen (Sonakshi példát vehetne rajta, khm), és tényleg annyi a bekátyúzni való rajta, hogy azt Havasi Bertalan se tudná már megcáfolni. Esküvőre nem ajánlott, csak mondom, ha valakinek most lenne éppen. Táncparketten se nagyon twistelnék rá.
Amúgy meg egy Slowly Slowly úgy el veri, mint a román a magyart, fociban. Nem is lesz ez egy gyönyörű barátság kezdete. NoNo.
Utolsó kommentek