calacitra

Már karácsony után, még szilveszter előtt, pont két ünnep között, mielőtt a nagyüzem itt a blogon (Best of Bollywood) is kezdetét venné, pihenjünk meg egy csöppet, hosszú év volt ez úgyis. Hallgassunk bele a nyár egyik legvarázslatosabb, gyerekzajosabb filmzenéjébe, csak most gyerekzajok nélkül. Ettől persze még ugyanolyan varázslatos marad, mint volt.

A titok nyitja nem is Arijit Singhben rejlik, hanem az akusztikusos előadásban. Abban, hogy másként kapjuk vissza azt, mint ahogy megszoktuk az albumról, Pritam zenei rendezésében. Nem jól, vagy jobban, erről szó sincs, meg hogy egyik üti a másikat, nono. Hanem más, egyedi, de szerethető csomagolásban. Csápolsz, a fejed rázod, kiugrasz a bőrődből a fotelodban, nagyon ki lett ez találva kérem szépen, ez is, így is. Mosolyra csal. Simán csak faszább kedved lesz tőle. Jóság.

Egy Arijit Singh koncertre meg el kell jutnom. Nincs mese. Értem én, hogy nem ő írja a dalokat meg ilyesmi, viszont mégis olyan. Mert mintha neki írták volna direktbe, rászabták volna, más ezt így eséytelen lenne elénekelni. Az ő éve. Az bizony.

Az a helyzet, hogy Tél Tábornok hivatalosan is visszavonulót fújt. De csak most azután, miután összefutott ezzel a telugu nyelvű filmzenével, ami akkora jóság a köbön, hogy a karácsony ahhoz képest pizsamaparty. Komolyan kint már süt a nap, veszem is elő a napszemüveget, és elképzelem, hogy Mahesh Babu helyén, a nem csúnya színésznéni oldalán veretem szét magam erre, az Aww Tuzo Mogh Kortha című dalra, és plébekelek, utánzom le a csudabaromiállat koreográfiát. Teljes kiszerelésben itt fülelhető be, míg a betétért még várni kell egy ideig sajnos. Pedig hát azzal együtt ütni fogja bw összes még meg se jelent dalos, táncos videóját. Fülpornó még utoljára az év végére.

Egy karácsonyi időre hagyod magára bwot, és ez máris visszafordíthatatlan, megbocsáthatatlan következményeket von maga után. Mint egy ilyen filmzenét, ami több szempontból is virágzik és lemaradtál róla, mint a kertévék a reszkessetek betőrökről. A Gunday legeslegelső dalbetét promója fa alá tökéletes is volt (26-án jelent meg), hatalmas ajándék, jól szól, lányoknak eyecandy, kinek is kell az okostévé. Ha ez van, minden van. Sohail Sent meg szuper viszontlátni, hallani, hogy nem kopott meg, egy picit se, a zenéhez való szakértelme. Be a fülbe, aztán pörögjön-forogjon, és kiváncsian várjuk azt a soundtracket már nagyon.

Még ebből az évből is van pár nap vissza, de jaj de várom már az új évet. A következőt a sorban. Mert valahogy olyan ember vagyok, aki hisz az ilyenekben. Nem fogad meg ezt vagy azt, hanem naivan beképzeli, hogy akkor ott minden más lesz, majd, utána.

És oké, tökre rendben volt ez az év bw, köszi szépen, de már annyira ki vagyok éhezve egy újra. Hogy az vajon milyen lesz, mit tartogat meg ilyenek. Ennek azért ellent mond az, hogy elég sok borzalmas dalbetéttel találkoztam közbe már 2014 címszóval ellátva, ami picit elvette a kedvem, de a Gulzar-Vishal Bhardway kombós Dedh Ishqiya új dalpromója most visszaadta a kedvem. 

Főként Yo Yo Honey. Akinek elég suta volt 2013, de ha most ebből indulok ki, a Horn OK Pleaseből, meg amit a Yaariyan filmzenéknél művelt, akkor irány előre, felejtsük el ami volt, és csak tovább tovább. Van remény, van kiút, ez alapján nagyon is. Jóféle.

Ha most valaki ezt hallja, és ezt veszi alapul, akkor joggal hiheti azt, hogy bw idént ment a levesbe. Alig volt egy-két kimagasló album, és még az is olyan, hogy annak minden dala nemzeti kincs, és kihagyhatatlan. A többi meg sehol fasorba. De tudjátok mit. Nem érdekel. Kiran Kamath magát égeti vele. Értem én, hogy T-Series áll mögötte, vagy valamelyik, viszont akkor se hiszem el, hogy ennyit lehet csak kihozni éves szinten(!) ezekből a filmzenékből. Merz ha nem vette, vettük volna észre, elég jó termésünk volt ilyen téren. Monnyonle inkább.