calacitra

Nem hiszem el, ha nem látom. Nem hiszem el, ha nem hallom. A WTF különkategória napi nyertese ez a One By Two dalbetét promó.

És aki tudja a választ arra, hogy mi történt Abhay Deollal, azzal, aki nem egy filmben csillogtatta már meg káprázatos színészi tudását, na meg a zenét jegyző Shankar Ehsaan Loyjal, akik ugyancsak nem ma kezdték, az küldje a helyes válaszokat ide vagy bárhova.

Mert kell valami logikus magyarázatnak lennie, találni arra, hogy ez a csoda itt hogyan születhetett meg egyáltalán. Nélkülezhető.

Úgy döntöttem most rövidre fogom. Egyrészt azért, mert inkább a lényeget olvassátok, meg hallgassátok, mint a rizsát. Másrészt azért, mert nagyon nem tudok mibe és miért belemenni. De várjatok ezt azért még kifejtem.

Szóval bw nem hagyott minket cserben. Hozta a kötelezőt, és még talán egy picivel annál is többet. Évzenék jöttek-mentek, negyedévenként jelentettük is őket az megvan, amikből bár nem volt nehéz kihozni a top társaságot, viszont pl a szívem szakad, hogy egy észbontó Mein Senti Hoon lemaradt így is.

De amik maradtak, azokat komolyan bárhol, bármikor, bárkivel. Ha koreográfiára nem is vagyok kapható sokszor, azonban dalszövegre, wannabe arijitsingheskedésre, plébek éneklésre annál inkább.

Verdikt. Jó év volt ez na. Vagy soha rosszabbat igazából. Jobbat azért nagy nehezen elviselnénk. De rendben volt, mind emberileg, mind szakmailag és évzeneügyileg. Erről már a saját fületekkel is megbizonyosodhattok a hajtás után.

Mit is kívánhatnék. Másnapot, embertelen mennyiségű tooh rázást, twsitelést, fülpornót. Bw már megtette, amit neki kellett. Most te gyere.

Tavaly divat volt, most meg idén már divatabb lett (nemcsak) bw filmzenéket fűszerezni csak úgy. Talán minden tizedik filmre jutott is egy mashup, ami nem sok, de pár évvel ezelőtt még azt se tudták ott, hogy ilyen létezik, vagy ha tudták, akkor nem volt ki csinálja.

Szóval, ahhoz képest nagyon bejött a számítás. Meg alapból sem butaság egy olyan országban ennek vállalkozást nyitni, ahol a filmek úgyis a dalokra épülnek. Van létjogosultsága.

És mégha nem is gombamód szaporodnak, de szép számmal szerepelnek, és kapnak helyet soundtrackeken, vagy külön, külön videóban, esetleg filmek végén, stáblisták alatt bevágva, a legjobb pillanatokkal aláfestve. Így kell ezt. De ha nagyon beindul a szekér, lesz ez másképp, rájönnek majd hogyan máshogy.

Addig viszont a képlet adott, ami egyszerű. Van 3-4 húzónév a szakmában, aki szakmázik, és adja a nevét ilyenhez, sőt nem is csinálja rosszul. Nyilván neki is van rossz napja, és az se utolsó, hogy miből dolgozik, de ha minden kirakó a helyén van, a helyére kerül, akkor abból mindenki csak nyerhet. Ő, a film, meg mi is. Annál jobb leosztás alig ha van.

A most következőkben a zenemaszalázás helyi nagykövetei adnak ízelitőt abból, hogy ők hogyan csinálják. Egészen jól. Hiszen csak és csakis a legjobbakat hoztuk el, és mutatjuk be.

Nincs is más hátra, menni előre fejjel a zenének, aztán ne lepődjünk meg, hogy ha az egy másodpercre jutó azonos ütemek összáma érthetetlenül kevés lesz.

Az év véghez közel felgyülemlő mashupok minden igényt nem elégíthetnek ki, de azért tehetnek arról, hogy úgy zárjuk le, amilyen volt valójában. Az összes szépségével, és hibájával együtt. Az biztos, hogy Kiran Kamathnak ez nagyon nem jött össze, elcsábulásnak helye ott nemigen volt, viszont Dj Freestylernek már madjnem sikerült elhitetnie velem, ezzel a mesáppal, hogy voltak normális filmzenék is, születtek 2013-ban, yep. Haza és haladás, talán már egy következő vállalkozással én is ki lennék békülve teljesen. Ez meg addig megteszi, szódával, de ha nincs más meg kell tanulni ezt a szakmát, ha már senkiháziak kezében van.

Izé, Sidharth Malhotranak van mit még tanulnia. Meg van mit rajta faragni, egy-két film erre nem lesz elég, az már most előre bizonyos. Már pedig, ha belőle akarják kifaragni a következő Sharukh Khant, akkor lesz dolguk rendesen. Hiszen ebben a dalbetétben is eléggé rezsikcsökkentésesen tolja. Próbál ellazulni, de inkább kő lesz belőle, vagy az marad.

Szumma. Ettől se jön a lábamba bugi, ha őt látom. Viszont azért nem csak rajta megy el ez a dal és betét. Ami a Drama Queenre hallgat, és a Hasee Toh Phaseeból való. Mindenhogyan kevés. Tipikusan jut is, meg marad is esete. Jó is lesz meg nem is. Ámbátor a Vishal Shekhar se gondolta ezt komolyan. A kurvaállat GTPM után ezzel ideállni, szégyen és gyalázat.