calacitra

Az van, hogy az Ek Villain per pillanat egy okosabb Aashiquinak felel meg. Olyan mintha a folytatása lenne, ahol minden kap még egy plusz réteget. Hiszen a történet már több lesz mint egy románc, Shraddha is szebb lett 365 nap alatt, meg egy ellen is képbe kerül, sőt még még még szép szívfájdító dalokkal is csurig lesz töltve, ilyenekkel mint a Banjaara akár.

Amit Mithoon szerzett, Arijit Singh helyett  Mohd. Irfan dalolássza el, és nagyon nagyon nagyon közeli, rabul ejt, hozzád szól, megérint, de mégis egy Tum Hi Hotól hátast dobtam, ettől meg nem.

Talán a hype, a túl magasra feltett léc miatt marad ennyi és nem valami frenetikus élmény. Vagy az s lehet, hogy én vártam azt, amit már előtte is megadtak. És tudom, hogy tudnak olyat.

Persze ha helyén kezeljük, és nem kezdjük el azonnal összehasonlítani iksz és ipszilon évzenékkel, akkor ez van olyan lebilincselő, hogy magával ragadjon. Sőt meg is teszi.   

Amit Tridevinek ott a Hungama, Pritamnak a Blame the Night, most pedig AR Rahman is hozta a kötelezőt. Már ami a partyhimnuszokat és discoslágereket illeti, hiszen a Lekar Hum Deewana Dil filmzenék egyikét öntötte ilyen köntösbe. És lehet szeretni az előző kettőt jobban (meg is teszem), de a Khalifa pont annyiban és annyival más, hogy azért fülszerelem minden faék egyszerűségés mivolta ellenére. Talán túlzottan is lájti, semmi hangos és kemény tüctüc, de lehet ez adja meg a savát és a borsát az élvezetnek. A videó pedig nyáribb nem is lehetne, ha a szél nem fújna. És mielőtt elfelejteném kitenni: #foreveryoung

Igaz kicsit megkésve jelentjük be és kürtöljük világgá, de remélem azért a sok várakozástól nem nőtt szakáll az arcotokra.

Tehát az első három hónap legleglegleg filmzenéit szedtük most egy kupacba, hashtag aenlbfz, hogy azokból majd - a tervek szerint és ahogy az már szokás - az év végén egy vagy kettő vagy több jó eséllyel induljon az évzene címéért.

De mielőtt még elkomolykodnánk, azért be kell ismerni, hogy nem csalódtunk bwban most se. Beröffentette az évet, jóllehet mindjárt nem kapcsolt ötösbe, viszont azért a 11 dal is jól mutatja, hogy volt kiből és miért és mit és minek választani. Eggyel kevesebb pl már szívfájdalom lett volna, de eggyel több meg csak önámítás meg bw seggén való szivárvány feltolás, hogy mennyire de annyira megcsinálta.

Persze pezsgőt bontani jöttem, örülni nekik, meg velük együtt, őket hallgatva, mert ez a 11 tette teljessé, színessé, élvezetesebbé ezt az időszakot, azokat a filmeket, meg úgy mindent.

Gondoltam meg is indoklom, de igazából rájöttem, hogy azzal, hogy most itt vannak, már az elég magyarázat. Nyilván szubjektív, és van sok olyan, ami még számomra is meglepő, és az echte indiai kifordulna magából ha látná, de ha tehetném, se akarnám megváltoztatni semmi rúpiáért.

Nagyon kedvencek. Nagyon magasak. Nagyon desik. Az enyémek. A tiétek. Az övék. Mindannyiunké. Ragadjatok is fülest, vagy ne is, inkább hozzátok a frászt a madarakra, a szomszédokra, seringeljétek, twisteljetek, rázzátok a tooht, járjatok esőtáncot, vagy amit csak akartok, és kijön belőletek, amikor ezeket a szuper dalokat hallgatjátok. Mert hallgatjátok. Mert miért ne.

u.i: a dragontape a zeneszállító, a dalok meg előzetesek, csak így rövidre fogva 

 Na mi jobb egy Arijit Singh filmzenénél? Hát sok Arijit Singh filmzene. 

Mesápfanoknak, Robby Raitól, és már itt se legyetek. 

Meg kell adni a nyárnak, amit megkíván. A punjabi életérzést zenében kimérve egy bw filmben. Amit titkon mindenk csak Kriti Sanon miatt nézett meg. Ha nem éppen a felxibilis Shroffra jár az agya. Ez a The Pappi song a Heropantiban. Ahol a dalbetétek attól jók mert jók. És azok is lehetnének önmagukban, alapjáraton, még úgy is, hogy TS nem mutogatná magát tök random, mert olyanja van. El kell adni értem én (meg a 6 az 6, vagy több, nem veszem el tőle), csak nem így. Hisz a Manj Musik és Raftaar, meg az ooooooo gondoskodik arról, hogy a fülünket is levegye a lábáról. Persze látványnak se utolsó a dalelőzetes. Próbáljátok ki. Hajtsatok utána.      

A végén a csók azért...