calacitra

Zen(e)és videó azoknak, akik várják már az Agneepatht. Nem kicsit, nagyon. Meg azoknak, akik nem, mert ettől fogják várni. Mikor jön már?  

Messze, messzebb és még annál is messzebb van a címadó daltól. Fura az egész valahogy, nemgyerebe, és ezt még nagyon a látottak sem mentik meg. Ennél jóval több kell, hogy megvegyenek még még még jobban. De nincs baj, ez még csak a második az albumról. A neve az Aunty Ji, ami egy milf szong, ahogy egyesek elnevezték már, haha.   

A remake dal, ami abban a remake filmben lesz. Meg az amihez egy Katrina Kaifos item number is készült, de nem szerettük. Nagyon nem. És most mégis a hét zenéje lett. Ki érti ezt? A válasz egyszerű. Mert akármennyire lett az a promo furi, gyenge rossz, és a többi, attól még maga a dal szépen és nagyot szól. A refrén pl. első hallása szerelem volt. Úgy gondolom, a siker kulcsa az eredeti marathi gazdag zenei eszközparkban van. Ahonnan át is emeltek dolgokat persze. Ettől lesz olyan intenzív, addiktív az egész "népdal", mint amilyen is valójában. Vonzó, gyors, különböző hangszerekkel operáló. Ahogy kezdődik pl. az éppen tipikusan marathis. És utána bár változtattak rajta, de az a zenei kompozíció, ami a Kombadi Palalit jellemezte alapjáraton, az megmarad itt is mindvégig. Erre jön rá még Shreya Goshal éneklése. Aki helyett igaz el tudtunk volna képzelni mást is, de vele lett ilyen jó ez Chikni Chameli, így inkább nem mondunk semmit kontra. Annyit azonban lefogadok, hogy az év első pár hónapjában mindenhonnan ez a dal fog folyni. Pauuwa. 

Kis esti látnivaló Romaval meg Donnal. A zenét direkt külön nem teszem hozzá, a véleményem megvan róla, mondottam volt. A lényeg az, hogy már csak két nap a premierig, kvázi ezzel itt az utolsó promokat rúgja. Egyébként meg ez most nem annyira jön be. Még videoügyileg se. Pedig Priyanka, pedig Srk.