calacitra

Ami Rebecca Blacknek a Friday, az Indeep Bakshinak a Saturday. A szikh énekes legújabb dalszerzeménye önmagában talán nem is lenne akkora csoda, de mivel mellette Badshah (hind) repel, úgy ahogy - kurvajól, így egyszeri hallgatásra pont hogy nem lett ajánlott a Staurday Saturday. Inkább többszörire.

Mindjárt is itt a hétvége!  

Lehet bé meg zsé az előzetes, az összes poszter, ha közbe meg ilyen zenék szólnak a fülbe most, meg majd a film alatt. Természetesen Bhatt filmről van szó, honnan találtad ki? Mégpedig a legújabb delikvenséről, a Raaz 3-ról. Ami megmutatott minden rosszat, amit csak lehet, viszont ezt a zenét meg kihagyta eddig, valamiért. Most komolyan, ezzel kellett volna kezdeni, és még lenne százalékremény a megnézésre. Mindegy.

Sonu Nigam és Shreya Ghoshal az énekesek. Jöjjenek ők. Mert jobban is énekelnek, mint ahogy én írok így már esteeste. Tényleg gyönyörű, az autounet leszámítva.    

Az időközben már blockbusterré is avanzsálodott Ek tha Tiger marketingesei okosan-ügyesen akkor pakolják ki a film egyik (ha nem a) legjobb zenéjét, a Saiyaarat, amikor az úgyis lefoglalja a nép 99.9%-át. Ami igen majdnem 100, vagy talán most lett az, mert aki ezt megnézte már ki is kapcsolt minket és úton van a mozi felé, hogy ő is részesévé váljon a Tiger kalandjának.

Amit azonban még elindulás előtt érdemes elárulni, tudni erről a kipáblikolt dologról, hogy ez bizony nem az echte dalbetét. Inkább csak ilyen összevágott promó innen-onnan a filmből, meg vannak persze részek a Saiyaaraból is, de inkább az alant beszúrt erősen cam és spoileres (mér akinek) minőségű rövidebb a hivatalos ebben az esetben. Ha már valaki lekapta, mert unatkozott a filmen vagymi.

Nyilván mindkettőt végig lehet nézni, hallgatni, én jelentem meg is tettem. Ami valahol bűn, de egy ilyen jó zenénél fene egyen meg, ha nem látom milyen kockákkal is festettek alá a dallamnak itt. Pici csalódás azért ért (jobbat képzeltem el), de a film nélkül nem ítélek elsőre. Mert amúgy így is, minőség sötöbö ellenére tetszett azért, hogyne. Nem lehet nem szeretni.

És ezt a t-series tudja. A legújabb feltöltései között találtam rá - meg vissza hozzá. Szerencsére, még pont időben, pont most. Ebbe a melegbe, amikor ez a fajta visszafogott, lágy, kellemes zene a maximum dallamingerküszöböm. Mert pl. nem kell megmozdulni miatta, hisz a danszolás is izzadással jár. Míg a Break Ke Baad filmzenéje (amit a Vishal-Shekhar szerzett) ilyen mellékhatásokkal pótcselekvésekkel nincs megáldva. Csak relaxál. Vagyis olyan az egész, mintha. Még gépelni se lehet. De azért egy valamit, a számat nehéz becsukni közbe-közbe, a légéneklés itt is egy konstans állapot. Mégis csak az akkori év egyik legjobb zenéje volt, és azóta.

A teasernél már szépen felvezettük, hogy mi (ez) készül. Így itt már csak a tisztelet és sablonköröket kell megtenni. Olyanokat, hogy mennyire jó és király lett. Meg hogy Salman Khan tud valamit, nem hiába ír történelmet és fél tőle még SRK is. Ami annyira nem igaz, mármint az első fele, hogy szuperül szól (a második állítás viszont ül). Mert hallottam is jobbat dj Kiran Kamathtól. De, de még nyár van, jön a meleg, és vele, ezzel együtt pedig elviselhetőbbnek tetszik lenni, szóval hideg szódával elmegy kategória.