calacitra

Ha valamikor időmilliomos leszek úgy a közeljövőben, akkor azért rávetem magam erre az Issaq soundtrackre (az is van). Mert mégis az a Sachin Jigar szerezte, akik csak az idén az ABCD, a I me Aur Main, vagy a már most örökzölddé érett Go Goa Gone filmzenéit szerezték. Meg sok mást is, de ez a három nagyon kiemelkedik a többi közül és még úgy egészben, nagy általánossagban is lehet velük számolni, akár évzene formában. Sőt, elárulom, valamelyik korong még negyedévének legjobbja is lett 1in1, voálá. Nagyon beindult (te)hát a szekér, amit az Issaq Tera sem állít meg. Teljesen rendben is van, igazi, egyszerű desi muzsika, Mohit Chauhannal a miki mögött. A klasszikusok nagy kedvelőinek pedig üzenem is, hogy most itt biztosan megtalálják majd a számításaikat. Nyugodt szívvel lehet hajtani rá. Ez nem olyan Slowly Slowly, meg ilyenek.     

Ha lehet hinni a Wikinek, akkor a 'Once Upon a Time In Mumbaii Dobara' Pritam 100. filmje, amiből zenei rendezőként veszi ki a részét. Magyarul: ő szerezte a zenéit mind a 100-nak. Bár ez ferdítés, hiszen tudjuk jól, hogy na ki, na ki, na ki a legnagyobb copypaste király bwban, ha dalokról van szó.

De ennek -  és minden roszmájúság - ellenére azért megérdemli a tapsot, gratula neki. Remélem ő is számolta, és tudja jól, hogy milyen kort, számot élt meg már eddig, és hol van a vége. A következő százas felőlem jöhet is. Mert nem tagadom, csomó chartbustert, évzenét köszönhetünk neki, amilyen a Pee Loon is volt, és ami pont ennek, az OUATIM első részének egyik legjobb, leghangosabb dalsikere lett.

Szóval akarva-akaratlanul a folytatásban is azt keresem már, hogy vajon újra sikerül e Pritamnak, és megint megcsinálja azt? Tud e egyáltalán duplázni, képes arra, hogy most is évzenével rukkoljon elő, ahogy akkor. Az biztos, hogy az utóbbi időben tényleg jó formában van, gondolom segített neki a filmfare is, hogy nyert végre egyet (a sok jelölés után) tavaly a Barfi korongért.

Na de ez, a Ye Tune Kya Kiya, kezdésnek nem is rossz. Desinek desi, de mind a 10 ujjamat nem nyalom meg miatta. Persze nem leszek mérges rá, ha nem jön össze megint egy Pee Loon, de valahol bízom benne, hogy tudja ez a 100., meg az előzményekkel is tisztában van, és újrázik. Az csodás lenne. Egyelőre viszont ez is tetszik a maga módján.            

Elég a promókból, ide nekem a filmet de rögtön. Mert zene ide vagy AR Rahman oda, azért nem minden egyes nap lát az ember Dhanush hindi nyelvű filmet bwból. Ez lesz az a Raanjhanaa. És itt még Sonam is egészen rendben van, mintha csak egy színésznő lenne.     

Elég mókásak és ötletesek és fiatalosak ezek a Fukrey dalbetétek meg promók. Tetszetősek nagyon. Itt is a legújabb, a Lag Gayi Lottery, ami ugyancsak simán szemorgazmus, miközben nem szép lányokról van ám benne konstans képkockacunami. Inkább zöldhátteres-stopmotionos-aléfelérajzolt színes mozgóképek együttese.

És ilyenkor kár a Ram Sampath zenékért. Velük milyen de olyan jó lehetne már az összkép. Persze ez most pont erre nem igaz, mert ezt még dúdolom is, könnyen a fejedbe száll, meg a nyelvedre tapad, olyan tinglitangli, lájti muzsika. De twistelni lehet rá. Évzenének túlzás azért.  

Vajon lesz az Girish Kumar bwnak, mint ami Atif Aslam a filmzenéknek? Pontosan ezen töprengtem, amíg néztem. Meg azon, ebből kifolyólag, hogy mennyi új arccal is gazdagabbak leszünk, lettünk az idén. Itt van ő, Aditya Roy, Sushant, Kartik Tiwari, Siddharth, Ayushmann, Saqib Saleem és még sokan mások, akik arra pályáznak nyilván, hogy ő belőlük kerüljön ki a következő Srk, Ranbir, Hrithik. Girish azért nagy esélyt kapott, nem mindenki dolgozhat együtt Prabhudeval. Ergó ha él vele, akkor még messze is eljuthat. Bár ebben a filmben jelen pillanatban nem látom azt, mint amit az Aashiqui 2-ben, hogy lenne valami plusz, ami kiemelné a tömegből és majd baromi sikeres lenne a jegypénztéraknál egyaránt, mert a profit a profit az profit és ez az első.