calacitra

Nem egyszer és nem kétszer mondtam már, hogy élek-halok az Arrambam (tamil nyelvű, kollywoodi) filmzenékért, ez nem új, de az viszont már az, hogy a dalbetétek is istenkirálycsászárak lettek mellé, felé, alá, mindenhogyan, ahogy az mellékelt videó is mutatja. Élmény nézni például, ezt, az En Fuse Pochut. Szárnyaljunk mi is akkor, vele együtt, ha már a Sólyom Airways nem teszi éppen. A szerelemért meg tudjuk bármit. Bár hősünknél és választottjánál jobban ezt senki se tudhatja. Kurvajó. 

Arnoldmentes, de annál Badshahtelibb ez a Terminator, 2013-ban, november utolsó napján. Kell is, kellett is már egy ilyen évben, év után, amikor YoYo Honey Singh se találta meg a számításait, és tudott volna csillagsávos csoda muzsikát lehozni az égről nekem ide. Hiánycikk is már a jó punjabi melódia, ezért is különösen earporn ilyet hallani most, mint ami Sherry Kaiméknak összejött. Lehetne pacekosabb, nem olyan tucat meg minden, de hiába tudja ezt az eszem, hogy messze van az igazságtól, a testem csak nem figyel erre, inkább csápol konstans, akárhányszor is megjelenik a lejátszó élén. Twiiiiiiiiiiiiisteljük. Buli van. Durvaság.

Teljesen beájájóztam erre az évre. Annyira, hogy simán évzene lett a Prague Kakkar tesós zenéje, de olyan, amihez hasonló nem is volt 2013-ban. Maga a film egyébként dvd formájában már a pár napja a polcokon csücsül. Le is venném, ha több időm lenne, mert a trailer rendben volt, kicsit antibw, nem indiai hétköznapi romkom vagy maszala tucat (első blikkre Shaitan utód), de érdekesnek tűnik, nekem legalább is. Mert az persze nem újdonság, hogy az ottani aktív közönséget annyira nem hatotta meg, sokan nem is nézték. Szokásos. De ez a zene ez zene. Most. Mindig. Örökké.    

Aki a Babbe Mastba nem találta meg a számításait, mert túl ment már minden határon, DHB volt, vagy xproject fel-feltöltve, annak a Yaariyan ABCD dalbetétje lehet most a tökéletes választás és egyben főnyeremény. Persze ehhez is kipizsintnek lenni, elfogadni a raprészeket, amiket Yo-Yo szállít kiválóan, meg a hülyebiztos refrénen is át kell siklani, a Pritami dalszövegről nem is beszélve, de ha így elfogadjuk ahogy van, akkor dallamtapadásos estének nézünk elébe, fakt. Itt az új pizsamaparty-himnusz bwban egyétek, vegyétek.   

Nehéz ám ez a bw fanszakma. Egyik nap még Mohit Chauhan szeretnél lenni, vagy úgy énekelni, ahogy ő. De aztán másnap meghallod KK-t, ahogy a Jannat dalokat énekli, és semmi perc alatt bújnál bele a bőrébe azonnal. Viszont egy újabb nap, és jön Arijith Singh, akitől meg olyan érzésed támad, mint ha addig előtte egy férfi énekest, legyen az playback akármi se hallottál volna dalolászni, de senkit. És ő most a nagy favoritunk, mert tényleg tud, tudhat valamit (a zenei rendezőket nem elfeljtve, alábecsülve), ha egy ilyen a Jackpot dalbetétet remiksz verzióban értékesít, elad nekünk, akármennyire is szörnyű azt nézni, mert az. De tetszik no.