calacitra

Ha eddig nem esett volna le, hogy az MBA az idei nyár egyik leg(rózsa)színesebb dalját tették a közösbe, akkor most le fog. Hiszen az amúgyis az év egyik nagy nyertesének számító trió csak tovább fokozva a fokozhatatlant, a Pink Lips c, dallal még rákapcsol a nyárra való tekintettel, és ahogy a Baby Doll esetében a Hate Story 2 filmzenéje is megkapja a maga remikszes feldolgozását meg külön klipkontentjét. Nem kezdem el azt szajkózni, hogy ez aztán sokkal pengébb, mint az eredeti, sokkal inkább mondom azt, hogy

 nekem, most, startolt, el, hivatalosan, a, nyár.  

A videó is mennyivel yolobb lett a dalbetétnél. Azonnal vágnám ki azt, és tenném be ezt a helyére a filmbe bele. Nyilván furán máshogy szól, mint az unremix edition, ez viszont nem von le semmit az élményfaktor érdemeiből. Az megvan, itt is, hatványozottan. Nánánáná. Patentos.

Simán tegyétek fel a kezeteket. Nem azt. A másikat. Fülorgazmus helloszia.    

Egyáltalán de nincs teleburkolva jobbnál jobb évzenékkel az Amit Sahni Ki List filmzenei album, viszont ahogy a Sargoshi is példázza, talán ez nem is baj feltétlenül. Hiszen puritán dalokkal is lehet főnőknek lenni, lásd a What the Fark megmutatta. Míg Palash Muchhal legújabb komponálása a lemezről sem vall szégyent. Amit legfőképp azoknak ajánlunk, akiknek romantikusan mentek el otthonról. Szépséges, nem túl hivalkodó, azonban eggyel több ok a megnézésre. Ott és van indokolt helye a filmben. Néha csak ennyi kell. 

Na jó, most már kimondom, ami a kezdet óta böki a fülemet és a szememet. Az Entertainment (csak így, mert közbe gondoltak egyet, és az 'It's'-t elhagyták) nem az én mozim lesz. Talán még trailer se került ki belőle, nem véletlenül. És akkor még a Sachin-Jigar is leszerepel vele és benne.

És igazat megmondva, halványlila dunsztom sincs, hogy ezek hova tették a fülesüket egy év alatt. De ajánlatos lenne már visszatalálni arra a mezsgyére, amiről nagy butaság volt letérni, hisz az megmutatta tavaly, hogy micsoda csodákra is képesek a zenei bwilágban ők. Itt meg leírják magukat, a fül szárazon marad, mika singh már a könyökömön jön ki, lehet ehhez nem vagyok elég indiai. És ilyenkor hiszem azt, hogy jobb is. Mert ha nekik ez yolo világ... 

A zenei téren amúgy is jeleskedő Amit Sahni Ki List a legújabb dalelőzetesével, az Pyar Hai Ek Kutti Cheez-zel akár még domboríthatott volna is egy hatalmasat, de az utóbbi idők után csak egy lett a sok közül, aki meglovagolja a divatot. Mert lassan egy kezem is kevés lesz ahhoz, hogy tudjam pontosan, idén hány színész is igazolt át a mikrofon mögé és transzformálodott át egycsapásra énekesbe. Salman, Alia, Shraddha után, de még Priyanka előtt itt van a következő bátor jelentkezőnk: Vir Das. Rettegj tehát plébek intézmény. Jó, annyira azért nem. De még elmegyeget.

Lassan már mindenki jobban énekel, mint Priyanka 'popsztár leszek' Chopra. Mert az egy dolog, hogy Salman Khan is, hiszen ő mindenhez ért. De, ami inkább zavaró lehet, hogy az új heroine üdvöskék közül ketten is elég tisztán (autotune rásegítés nélkül)-hallhatóan földbe döngölik. És ezek után egyáltalán de nem senki se sírja vissza a wannabe énekesnőt.

Aki aztán világgá is mehet szó szerint, ha meghallja, hogy most éppen Alia Bhatt (az idén már másodjára) énekli le a csillagokat az égről, miközben csak teszi a kereket, és puritánul adja elő a Humpty Sharma Ki Dulhania egyik leglibabőrősebb filmzenéjét. Úgy, hogy még kifejezetten nem is sikerült bombasztikusra, se a dal, se az ő különteljesítménye, viszont mégis kalapemelős, vállalható vállalkozás lett minden körülmények között a Samjhawan feldolgozás tőle.

És aki csak most kapcsolódik be, új trend született bwban. A plébek énekesnők pedig izgulhatnak, hogy velük mi lesz majd. Jelzem halkan: semmi. Mert azért Shreya Ghoshal még mindig örökké etalon lesz és marad. Ahhoz, amit ő csinál 100 Alia is kevés lenne.