calacitra

Ismerős? Naná. Korábban volt ez a hét zenéje topikban is már. Vagy mégse? Mégse. Hiszen, míg az tamil nyelven szólalt meg, Anbil Avan néven, addig a Sunlo Zaara már hindin teszi. Hallod, jól hallod, ugyanaz, csak más nyelven.

Az okát megírtuk már. Ami röviden annyi, hogy a VTV tamil film nagy és indokolt sikerére való tekintettel a hindi változatát is elkészítették bwban (ez lesz Ek deewana tha), és ezt hamarosan (február) be is mutatják majd a moziszínházakban.

Új helyszínek, új színészek. De mi is van a zenékkel? A helyzet az, hogy AR Rahman nagyon nem nyúlt bele egyikbe sem. Jójó minek is tenné, hiszen mindegyik úgy tökéletes, ahogy van. Végül a szöveg megmaradt, csak a nyelvben, és vagy énekesekben van, történt változás a korábbiakhoz képest.

Ezek után, ezeket hallva, összehasonlítva mindenki önmérlegeljen, hogy melyik tetszik jobban a másiknál. Egyáltalán van e akkora különbség? Vagy nincs is? Mi már a Hosannanál jól megmondtuk, hogy az eredeti a legjobb. És ez erre a dalra is igaz, mint ahogy mindegyikre egyébként az Ek Deewana Tha soundtracken. Nem lettek rosszabbak, félreértés ne essék, csak magamat tudom idézni ez ügyben: tamilra írták direkt, és az volt az első szerelem, - szóval nehéz az útjába állni, helyére lépni, mert annyira berögzült az összes a fejbe. De azért csekk neki.

Or? Whaaa... Kiszivárgott vagy kiszivárogtatták indokoltan? Lényegtelen. Inkább élvezzük, amíg lehet.

A tények. A Housefull második részének premierje odébb van, idővel foglalkozunk is vele. Na jó az igazság az, hogy nem számítottunk arra, hogy most itt ebben a hónapban, a mai napon már lesz egy vid róla, belőle, bár kétes minőségben, de releváns tartalomként. Ilyen ez a bwszakma.

Hogy mit látunk? Akshay, Ritesh, John rázzák a parketten szemüvegben meg mindenféle színű öltönyben. A zene meg? Ismerős. A címben utaltam rá. Mégis BAND BAJGAYA PAPA KAA szól már  egy ideje a hangfalakból megállás nélkül. A jelszó: Sajid Wajid. Ők csinálják a zenét, tudod, akik legutóbb a Dabanggal nyertek Filmfaret. Húha, azaz.

Szórakoztató, táncolnivaló, bolond és egyben életerős muzsika is ez Pritamtól Mika Singh tolmácsolásában. Amit annyira szerettünk, hogy 2011 legjobb 20 dalának felsorolásában is helyet szorítottunk, vagy inkább ő magának. Pedig ha onnan (kontra oldal) nézem a sztorija szokásos: welcome zene n+1, a külföldön élőket, visszatérőket figurázza ki, ahonnan jöttek, ahogyan satöbbi. Nem újdonság ez. De azért a punjabi sangeet élénk érzésben verhetetlen. Pl akárhányszor halljuk mindig leterel a székről a parkettre, hogy danszolni van rá kedvünk újra és megint. Mi több, a videó sem csúnya, öröm nézni. Hogy te is szeretnél így táncolni? Én is.  

Láttuk már 90 secben, de ha nem volt elég és többet néznél belőle, akkor van már teljes vid is hozzá idelent befűzve. A zene az Agneepathban hangzik majd el - és lesz így látható, 2012 egyik legmeghatározóbb filmjében (hipotézis, nem bizonyíték), ami a jövő héten érkezik a moziszínhazakba. Szóval már nagyon közel van a bemutató, azért is tesznek rá még egy promolapáttal, hogy menjél rá, ne egyedül, vigyél magaddal még egy embert. És van, aki még így se menne? Most viccelsz ugye...

Ilyen az amikor Mohit Chauhan szépen, lágyan, könnyedén énekel. Nagyon jó. Messze a Tere Naal Love Ho Gaya ost legjobb darabja, nálam a többit simán előzi, megeszi reggelire, mint ti a calacitrat szoktátok yikes. Egyébként elsőre teljesen fura volt így hallani az énekest, megmondom miért. Mert a fülem már hozzá szokott a kemény, rockorientált sadda haqra (2011 legjobb zenéjére). Pontosabban arra, amit ott varázsol, művel ő a hangjával, amivel karcol ott szó szerint meg lázad. Írtam is róla, emlékeztek? Na de az már a múlt. Ugorgyunk is. Mert itt ezzel a Jeene Devel bizony 2012 egyik legjobb dalát hozza el, az a nagy megérzésem, teszem hozzá: már megint. Kiváló.