calacitra

A teasert akartam hozni, de közbe meg megérkezett hozzá a teljes videó is. Amit már csak azért is érdemes megnézni, mert Kareena Kapoor mujra stílusban táncol végig sokadmagával. Hogy mit? 

A mujra táncforma (a művészi és erotikus tánc ötvözete), történetének kezdete, gyökerei pedig valahova a mogulokhoz, akörüli időhőz, korszakhoz nyúlnak vissza. Ma leginkább rendezvényeken: esküvőkön, születésnapokon vagy legénybúcsúkon találkozhatunk vele.

Főként azokban az országokban él még, ahol a mogul kultúra elterjedt, és jelen van napjainkig. Mint pl. Pakisztánban, vagy kisebb mértékben Bangladesben és Indiában.

Szerencsére tudunk a filmes megnyilvánulásáról is beszélni. Láttunk már ilyet korábban a Devdasban és az Umrao Jaanban is. Ott Aishwarya Rai táncolta. Most meg az Agent Vinodban Bebo használja a kezét és a lábát nagyon gyakran & intenzíven, ahogy azt a mujra megköveteli. Bár sokak szerint nem olyan jól és ügyesen, mint azt Rai csinálta, de nekünk így is tetszik. Csak (b)áumulunk rajta, az egészen, elejétől a végéig. Pritam meg... tud mást is a dal ripoffokon, remakeken kívül.

Olvadok, mint teába mártott keksz. Az ok Rahat Fateh Ali Khan és az ő hangja. Imádom. Bár most mondod, alig van olyan playback singer bwban, akiről ne tudnék hasonló szépet és jót elmondani. Igaz is. Nincs vita. Ugorjunk.

A Chaahat az a zene, ami egy végletekig egyszerű, tipikus bw dal. Hibája lehetne az, hogy átlagosnak eléggé átlagoska, de mégis ez lesz az előnye is. Az meg nagy plusz, hogy a sok dal ripoff, dábtep, autotune, copyk helyett érezni benne a desi lüktetést. 

Hallgatnivaló nem egyszeri lejátszásra. Már nem is fázom annyira. Ja és a Blood Money film egyik muzsikája ez.    

Szép ez is, úgy ahogy az az egész Tere Naal Love Ho Gaya soundtrackre elmondható. Az oly kiváló Jeene De muzsika is itt karcol, amit már kiemeltem nektek ide a blogra, ha emlékeztek még rá.

A Piya O Re Piyat Atif Aslam, a pakisztáni énekes adja elő. De nem is ez az érdekes. Hanem az, hogy a dalhoz most klip is készült. Na nem olyan klip, inkább filmpromószerű az egész.

Meg picit önpromó is. De belefér az ilyesmi. Atif Aslam, a név, ami mert megérdemli. Habár pár napja volt ilyen AR Rahmannak is. Még a végén komolyan divatja lesz ennek.     

Avagy a hindi Omana Penne promozva. Vélemény? Jó-jó, de azért az eredetije tényleg jobb.

Jobb. Sokkal. Mutatom is. 

Egy noname, #whitepeople, hindiül nem nagyon éneklő amúgy szépséges kanadai leányzónak van e bármi esélye betörni a bw zenei életbe? Nincs. NINCS. És mégis van. Ha nem hisztek nekem, akkor tessék csak itt a példa rá, úgy hívják: Natalie Di Luccio. Aki akár töri a hindit, akár nem, ezzel a videóval lett híres (a semmiből) és hívta fel a bw maestrok figyelmét magára. A Tu Jaane Na egyébként amit koverizál, azt Atif Aslam plébekeli el az Ajab Prem Ki Ghazab Kahani filmben. Hogy a női jobbnak tetszik lenni? Aha.

A történethez hozzátartozik annyi, hogy pontosan a vid megszületésekor még 2010-et írtunk. Natalienak meg volt egy myspace oldala, egy youtube csatornája és persze szép hangja. Ami elég is volt ahhoz, hogy pl Sonu Nigam rátaláljon (valami albumon énekelhetett általa). Az igazi nagy áttörést azonban ez jelentette. A milliós nézettsége elég árulkodó a miértre.  

Azóta a vid hatására egyre többet és többet hallani róla (tőle) a bw filmzenékben. Találkozhatunk vele többek között az "Aadha Ishq", a 'Moments in life" vagy a "Fatal Attraction" című számokban. Valamint 2011-ben még AR Rahmannal turnézott és vehetett részt így élő koncerteken. De ez semmi. Mert a "torontoi Shreya Ghoshal" még reklámzenéket is készít, fellép itt-ott műsorokban, és újabb filmzenéket énekel fel. A végére jöjjön még egy klasszikus Natalie feldolgozásban. Még. Még több ilyet, ha lehet.