calacitra

Már a teaser is sokat ígért, de nem ennyit. Nagyon filgúd. Egyszerűen jó nézni és hallgatni is egyszerre. O meri o meri o meri...  

És szólt, ahogy most itt.

Láttuk, hallottuk, ismerős lehet nagyon a blogon. De a - dicsért magasztalt, sokszor csak lesoniyezett RFAK - sláger következő videója már egy teljesen új fejezetet nyit a dal történetében. Hiszen nem csak hogy remikszben büntet (ez most bók tetszik lenni), hanem még klipet is kap, oly egyedit, mást, a filmestől egészen eltérőt. Hwhat?

Az mindjárt az első képkockákkal kezdve szembeszökő, hogy nincsenek filmjelenetek benne összevisszavágva. Magyarán ez nem is a direkt betétdal, hogyan is lenne, hiszen abból volt már promó. Akkor pontosan mi is ez? Egy külön a dalhoz készült klip, de WYMM színészekkel benne mégis, hogy a film is eszünkbe jusson róla.

Aztán. Mi van még? A klipben ugye a színészeket láthatjuk, akik egy nagyon, egy nagyon leegyszerűsített környezetben plébekelnek a Soniyara. Rajtuk kívül néha azért persze (from bw hello) egy-egy táncos előbújik valahonnan, és poros is lesz, de úgy ennyi. Semmi extra tényleg az egész, és mégis megesszük. Újra és újra nézzük vissza. Talán azért, mert jó. Talán, pont azért. 

Létezik. És most Neha Kakkar, egykori Indian Idolos (az indiai megasztár) énekli el nekünk a mikibe a királlyal kitapétázott fal előtt. Annyira nem telitalálat, mint a Blue Scholars féle Rani Mukerjis, de az hogy az egész dal filmcímekből van összelegozva eléggé érdekes és még így is valahol működőképes vállalkozás tud lenni. Egy srk fórumon pedig sikerült megtalálni egy angolos fordítást hozzá, ha még se értenénk miről van szó, bár az említett filmcímek sokszor sokat segítenek. Don't ever say goodbye....

Housefull kettő zene, ami egyben egy item number is Faran Khan - rendezősziszter - által koreografálva, Malaika Aroraval a főszerepben. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem csak ő, hanem a komplett cast felvonul mellette a videóban. Amiről csak annyit, hogy elég modern vágású lett. Nem parasztos, mint a CC vagy olyan tradicionális, mint a Channo.

Malaika egyébként többször is mást ruhát ölt magára, de mindegyikben szép, és mellette még szépen is táncol. De azért láttunk tőle - meg ennél az INnél az évben - jobbat is már. Az ADCnek egy baja van, hogy úgy igazából nem mozgat meg, ahogy azt kéne. Azaz a zenéje elég semleges lett, és így nehéz újranézni. És lehet is ilyenkor akárki az item girl, mert nem. A kettőnek valahol össze kéne találkoznia, azért. 

Meg 11 másodperc még. Pritamtól. Jobb, mint a Players, azt a szintet megugorja, de a tökéletest így is, itt is baromi messzinek érzem. Szó se róla van rajta himnuszgyanús, az év legjobbjai között is vállalható tétel, de ez csak egy, a többi meg kevés. Az egészről nagy értékelés később, addig tessék csak megbarátkozni vele, hátha jobban sikerül.